Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259
állomány kétharmada, tehát 14 telek van a németek, míg egyharmada, 7 telek van az illyrek birtokában. Az illyrség tovább csökkent, de földbirtoka majdnem változatlan maradt. A zselléresedés is kevésbé érintette őket. A telkek 33,3%-a még mindig a családfők 18,2%-át kitevő illyrek kezén maradt. A 148 családfő 79 családnevet visel, amelyből csak kilenc az illyr hangzású. Az illyr jobbágyok 1846-ban is ugyanabból a hat családból kerülnek ki,, mint 1828-ban. Rajtuk kívül két házas és egy hazátlan zsellér illyr családot találunk csak. Új az — 1828-hoz képest —, hogy jobbágycsaládok névrokonait találjuk a hazátlan zsellérek között. Ugyanez áll a német jobbágyokra is. így, míg 1828-ban a 18 hazátlan zsellércsalád között csak egy olyan van, amelynek a neve a házas zsellérek között is szerepel, addig 1846-ban 36 hazátlan zsellér közül (21 családnév) csak 14 (13 családnév) olyan akad, amelynek nincs rokona a háztulajdonosok között. 50 A 79 családból 1828-ban csak 51 élt Csepelen, tehát 28 időközben telepedett ide. A 28 családból 19 házas és 9 hazátlan zsellér. Viszont 1828 hetvenhat családjából 25 tűnt el nem egész két évtized alatt. Ezek mind házas vagy hazátlan zsellérek voltak. Az 1828-ban Csepelen élő18 hazátlan zsellércsaládból 1846-ra csak négy maradt meg, azonban közülük kettő időközben házat szerzett. 1828 telkesgazdái mind megmaradtak, csak egy féltelkes süllyedt le időközben házas zsellérré, és két házas zsellércsalád jutott a féltelkesek közé (nyilván házasság révén).. Adataink azt mutatják tehát, hogy az elég nagyarányú ( 1 / 3-ad) belső migráció csak a zsellérséget érintette. Épp ezért ez a kicserélődési folyamat nem vonatkozott az illyrekre, akik így újabb betelepülőkkel csak ritkán frissültek fel. Ezt plasztikusan igazolják következő adataink. A illyr zsellérek számaránya 1828-ig 1770-hez viszonyítva 533,3%-ra emelkedett (amíg a németeké 558,3%-ra), azonban 1846-ban csak 433,3%, tehát 1828 óta fogyott az illyr zsellérek száma. Ugyanekkor a német zsellérség 791,7%, tehát erősen emelkedett. Mint láttuk, a hazátlan zsellérek zöme újonnan beköltözöttekből állott. A német zsellérek között különösen magasra emelkedett ezeknek a száma : 1770-et 100%-nak véve 1828-ban 433,3%, míg 1846-ban 1033,3% (1. mindezekre a 8. táblát). Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a népességszaporodás csak a német lakosságra vonatkozott, és annak is csupán zsellér rétegére. Ez a zsellérréteg állandóan fluktuált, azonban ennek ellenére számban gyarapodott. Az illyrek számának csökkenése nemcsak a családfők, hanem az össznépesség számában is igazolható. A két nemzetiség tényleges számarányára igen kevés adatunk van.. Az össznépesség számát megadó forrásaink nem különböztetik meg egymástól a két nemzetiséget. Egyedül a XIX. század első felében viszonylag gyakran tartott Canonica Visitatiók alkalmával tüntették fel a nemzetiségek szám szerinti megoszlását, ugyanis a gyakori súrlódások szükségessé tették a püspökség részére ennek regisztrálását. 51 Míg 1817-ben a két nemzetiség közti arány még 62,8% és 37,2%, addig 238
