Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése = Die Entwicklung des Budapester Zuckerbäckergewerbes 167-206

Vándorútját Pest felé vette, onnan Nagyszombatba indul. Innen Bécsbe utazik, ahol vándorkönyvét azzal láttamozzák, hogy Laibachba megy tovább. Könyvének itteni láttamozása után Triesztbe megy, s ott bejelenti, hogy újból Laibachba utazik. Vándorkönyvéből nem állapítható meg, hogy oda megérkezett-e. 1857. szeptember 4-én megint Egerben van, majd újból Pestre indul. Onnan útja Nagybecskerekre, majd Temesváron keresztül Kolozsvárra, Nagyváradra és Debrecenen keresztül Miskolcra vezet, ahonnan 1858. december 27-én indul Egerbe. 1859. január 1-től március 14-ig megint Egerben dolgozik Gerstnernél, amikor engedélyt kap további kétévi vándorlásra. (Lásd a 4. ábrát.) 134 Reichs-Gesetz-Blatt für das Kaisertum Oesterreich. Jahrgang 1859. LXV. Stück. Ausgegeben und versendet am 27. December 1859. 135 Bp. Tört. Múz. ujk. oszt. 13.994. lt. sz. 136 Uo. 3242. ltsz. és 3241. ltsz. 137 4576/1867 F. I. K. M. sz. r. Kelt 1867. VIII. 27. Magyarországi Rendeletek Tára 1867. II. kiad. 251. 1. "8 Vö. 1870 XIII. te. 139 3771/1872 P. I. K. M. sz. r. 3. bek. g/2. 140 Eddigi adataink szerint a pest-budai cukrászszervezet 1872. évi feloszlatása után egészen a budapesti cukrászok és mézeskalácsosok együtt szervezett ipartestületének megalakulásáig a cukrászoknak Magyarországon önálló ipari érdekképviseleti szerve nem volt. Fennállott azonban és működött a Budapesti Cukrászsegédek Betegsegélyző Egylete. Ennek alakulása és története — egyelőre — sajnos ismeretlen. Annyit tudunk csak róla, hogy 1858-ban alakult (Magyar Czukrászok Lapja 1900. évi 1. sz.) és 1866-tól kezdve vezetett számadást. (Magyarországi Czukrászok Szakközlönye. 1893. évi 10. és 11. sz.) Történetét még fel kell deríteni. Az egylet, amelynek mesterek is tagjai voltak, volt 1906-ig a budapesti cukrászérdekek tulajdonképpeni védelmezője, még az ipartestületnél is inkább, mert hiszen ebben a sütők érdekei jutottak túlsúlyra. 141 Budapest fő- és székváros törvényhatósága 1893. július 12-én és folytatva tartott rendes közgyűlésének, majd 1895. június 27-én folytatva tartott rendes közgyűlésének és végül 1897. október 6-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. M

. Rózsa DIE ENTWICKLUNG DES BUDAPESTER ZUCKERBÄCKERGEWERBES Eine systematische Bearbeitung der Geschichte des Zuckerbäckergewerbes in Ungarn gibt es zur Zeit noch nicht. Die Geschichte des Zuckerbäckergewerbes zu schreiben ist vor allem deshalb schwer, weil sowohl die schriftlichen, als auch die gegenständlichen Denkmäler — verglichen mit anderen Gewerben — äußerst spärlich vorhanden und auch verstreut sind. Das Fehlen jeder systematischen Bearbeitung gab uns die Anregung, im Zusammenhang mit der geschichtUchen Untersuchung des ungarischen und im besonderen des Budapester Zuckerbäckergewerbes zuerst hier alles zu ordnen, was aus gedruckten Quellen überhaupt bekannt ist, um dadurch den Weg für die Erforschung der Einzelheiten zu ebnen. Wir versuchten die Entwicklung des Budapester Gewerbes in die ungarländischen und in die einflußreichen europäischen Zusammenhänge einzubauen. Als Speise wurde der Zucker im Mittelalter wegen seines hohen Preises auch in den Ländern Westeuropas meist nur an Fürstenhöfen verwendet. Gleichzeitig stellten aber auch die Apotheker fein schmeckende Konfekte aus Früchten und Zucker her und waren auf diese Weise auch die Zuckerbäcker des Mittelalters. Die erste ungarländische Angabe über die Verwendung des Zuckers als Speise stammt aus dem Jahr 1419. Die früheste Regelung des Zuckerverkaufs ist im Ofner Stadtrecht enthalten. 203