Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése = Die Entwicklung des Budapester Zuckerbäckergewerbes 167-206

Weisz, később Menschl, majd Roszberger a Kecskeméti utcában.. Gazsó féle a Kerepesi (ma Rákóczi) úton, Wagner nevű a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcában, Polesovszky a Nagymező utcában, Travers a Váci körúton, Stück József a Nagykorona utcában, Müller, később Ruszwurm a Várban, Friedl, a Fő utcában, Tomasek Óbudán Freund Ödön, később King rt. az Eskü (ma Szabad Sajtó) úton. — Zsemley i. m. 279-280. 107 Stück Ferenc visszaemlékezései. Zsemley i. m. 280. i°

8

I. m. 28-29. 109 Magyarországi Czukrászok Szakközlönye. 1892. évi 3. sz. 110 Zsemley i. m. 282. 111 Uo. 283. 112 Hazai i. m. 118 Gellért Mór, A magyar ipar úttörői. 1887, 32-33. 114 Magyarországi Cukrászok Lapja. 1901. évi 1. sz. 115 Magyar Cukrászok Lapja. 1903. évi 1. sz. 116 Vö. Prindl i. m. 11-14. 117 Kútásók, oltárfaragók, padlórakók, különféle vándorművesek : vászonfehérítők, köszörűsök, drótosok, ablakosok, ezüstfényezők stb., akik közül némelyek azonban később céhes egyesületekbe tömörültek. 118 W. G. Kopetz, Allgemeine österreichische Gewerbs-Gesetzkunde. I—II. Wien. 1829, I. 501. - Vö. Dános i. m. 256-274. «a» I. m. 261. 120 Szádeczky Lajos dr., Iparfejlődés és czéhek története Magyarországon. Okirattárral (1307—1848). Czéhek lajstroma. A czehirodalom és ipartörténet könyvészete. I-II. Bp. 1913, I. 173. és II. 242-341. 121

1. m. 79. 122 Zsemley i. m. 427. 123 Uo. 205. 124 A német nyelven kézírással írt és 6 egybefűzött lapból álló, címlap nélküli füzetben az 1842—1846. években szegődtetett és ugyanazon években felszabadított cukrászinasokat tartották nyilván. Az első bejegyzés szerint 1842. december 26-án az egyesült pesti és budai cukrászok egybegyűlt tagjai előtt két inast szegődtettek. 15 két szegődtetés bejegyzése után — már más kézírással — további 19 inas szegődtetésére vonatkozó bejegyzés következik. A szegődtetésre vonatkozó bejegyzésekből kitűnik az inasévek kezdőnapja és tartalma. Az említett 21 inasnál az inasidő általában 5 esztendő, de találkozunk 4 és 6 évre szóló szegődtetéssel is. Az első két bejegyzést követő 19 bejegyzés szerint az egyes inasok inasévei 1842. december 26-a előtt kezdődtek. Ebből és abból, hogy a 19 bejegyzés azonos kéztől származik, arra lehet következtetni, hogy ezeket a bejegyzéseket egyszerre, az inasidő kezdetéhez viszonyítva utólag vezették be. E feltevés helyességét támasztja alá az, hogy az utolsó ilyen bejegyzés után oly hatósági biztosi igazolás, következik, mely szerint a bejegyzések a korábbi eseményeket a valóságnak megfelelően tartalmazzák, holott ilyen hatósági hitelesítő záradék a későbbi bejegyzéseket nem követte. A lajstrom elején levő bejegyzések utólagos jellegéből két lehetőségre lehet következtetni. Az egyik az, hogy a már létező szervezet a korábban megvolt,, de valamely oknál fogva esetleg elkallódott tanonclajstromot rekonstruálta, a. másik lehetőség az, hogy mint újonnan alakult szervezetnél a megnyitandó tanonclajstromába — a status praesens rögzítéseképpen — először a már tanviszonyban álló cukrászinasokat jegyezték be. Az első feltevés ellen szól az, hogy rekonstruálás esetében ez mint új lajstrom minden bizonnyal tartalmazna valamilyen 200