Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése = Die Entwicklung des Budapester Zuckerbäckergewerbes 167-206

Mindkét bizonyítvány — egyébként azonos és magyar, valamint német nyelven nyomtatott — szövege a pest-budai cukrászok szervezetének elnevezése tekintetében változatlanul fennálló következetlenséget mutat. A magyar szöveg szerint a felszabadítólevelet „Buda— Pest fő és székvárosi egyesült polgári cukrászok elöljárósága és testülete" ,,a céh hatósági biztosának és a testület elöljárójának aláírásával s a testület hivatalos pecsétjével ellátva"; a német szöveg szerint a „Gremium der vereinigten bürgerl. Zuckerbäcker" az „InnungsComissär" és „des Herrn Vorsteher" aláírásával és az „Innungssiegel" használatával adja ki. A kiegyezés után, az iparügynek az új követelmények szerinti rendezéséig az 1859. december 20-i császári nyílt paranccsal kibocsátott Iparrendtartás szabályait kellett alkalmazni.

137 Az első magyar ipartörvény, az 1872 : VIII. te. szerint a cukrászipart minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, valamint az erre jogosultak által adott beleegyezéssel a kiskorú is, nemre való tekintet nélkül — á törvény korlátai közt —• önállóan és szabadon gyakorolhatta (1. és 2. §), de köteles ebbeli szándékát az illetékes iparhatóságnak szóval vagy írásban bejelenteni, és ennek során igazolni, hogy az előbb mondott feltételeknek megfelel. Képesítési kívánalmakat a törvény nem ismer. A cukrászati ismeretek tanoncviszony útján voltak elsajátíthatók. (39. és 41. §) A tanoncviszony befejeztével a tanonc mesterétől bizonyítványt kapott. (47. §) A tanoncéveket rendszerint a segédi évek követték. Blső ipartörvényünk legnagyobb jelentősége az, hogy elrendelte valamennyi céhnek a törvény életbelépésétől számított 3 hónapon belül, tehát 1872. évi június 15-ig

138 való megszüntetését. Az így megszüntetett céhek alatt — figyelemmel a 4576/1867 FIKM. sz. rendeletre, amely szerint az 1872 : VIII. te. hatálybalépéséig az 1859. évi iparrendtartás volt hatályban — az 1859. évi Iparrendtartás 106. §-a szerinti, és 129. §-a szerint korábbi elnevezésüket megtartott ipartársulatokat kell tulajdonképpen érteni. Megszüntette a törvény természetesen az olyan iparosszervezeteket, amelyek az 1859. évi Iparrendtartás ellenére az ennek hatálybalépéséig megvolt formák között működtek. Az iparszabadság harcosai örvendtek a vívmánynak, a törvényhozás azonban , ,nem ismerte félre roppant fontosságát azon ipartársulatoknak, amelyekbe az iparosok — mellőzve a céhszabályoknak iparfejlődést és az egyesek szabad tevékenységét lebilincselő részét — közös érdekeik előmozdítására egyesülhetnek",

139 és gondoskodni kívánt az iparosok érdekeinek megvédéséről, amikor felvette az ipartársulatokról szóló rendelkezéseket. B társulatok egyazon vagy különböző ipart egy vagy több helységben önállóan gyakorló iparosok egyesülései (76. §), melyeknek a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszternek bemutatott alapszabályokkal kell rendelkezniük. (77. §) Ily társulatba való belépésre egy iparos sem kötelezhető, de ugyanakkor az alapszabályok feltételeinek 192