Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése = Die Entwicklung des Budapester Zuckerbäckergewerbes 167-206

A felszabadított cukrásztanonc legényként folytatta munkáját valamely, általa szabadon választott mesternél. (135. §) Az Ideiglenes iparrendtartás a céhek tekintetében is tartalmai rendelkezéseket. Eszerint a meglevő céhek továbbra is folytathatják működésüket, új céh azonban az új ipartörvényig nem alakítható (110. §). Megengedi azonban a rendtartás, hogy nem céhbeli kézművesek, ha nagyobb számban vannak, hatósági bejelentés mellett, közös céljaik előmozdítására egyleteket (Vereine) alakítsanak. Azt, hogy a pest-budai cukrászok szervezetének az Ideiglenes iparrendtartás idején milyen volt az ipari közigazgatás jogi helyzete, egyelőre csak a Budapesti Történeti Múzeum emlékei alapján tudtuk vizsgálni. Ecker Károlynak a Múzeum által őrzött, s Pesten 1852. május 1-én kiállított szabadulóleveléből

128 kitűnően a szervezet 1852-ben fennállott. Az Ideiglenes iparrendtartáshoz viszonyított jogállását azonban nem ismerjük. Német nyelvű megnevezése sem egységes. A szabadulólevél első mondata szerint „Mittel", ugyanakkor a későbbi szöveg a szervezet hatósági biztosát ,,Innungs-Comissar"-ként, pecsétjét ,, Innungsiegel' ' -ként említi. 1854-ben a pest-budai cukrászok életében feltehetően szervezeti változás következett be. Prindl Ede a cukrásziparról szóló könyvében

129 a következőket írja: „1848. után a cukrászokat, kiknek — szabad művészek lévén -— semmi jog vagy iparigazolványra szükségük nem volt, a helytartótanács utasította, hogy társulatot alakítsanak. Megalakult tehát a „Gremium der Bürgerlichen Zuckerbäcker Pest." 1854ben. 1872-ben, a társulatnak az ipartörvény 13

° által történt beszüntetése után a Grémiumból semmi sem maradt ránk egyéb, mint 1 oklevél, 17 db alapszabály és 1 bélyegző. Ezeket a Fővárosi Múzeum őrzi. Sem névsor, sem írás, de még jegyzőkönyv sem maradt vissza." Prindl adatai részben tévesek, azonban azoknak kritikai vizsgálat alá vétele a pesti cukrásztörténet és iparjogi vonatkozásai tekintetében hasznosak. Amikor Prindl azt mondja, hogy a cukrászoknak 1848 után semmilyen jogosítványra vagy iparigazolványra szükségük nem volt, akkor 1851. évi április hó 1 -e utáni viszonylatban — amint láttuk

131 — téved. Az 1851. április hó l-e előtti idő tekintetében a kérdés egyelőre tisztázatlan. Prindlnek az 1854-ben bekövetkezett szervezeti változásra vonatkozó adata összhangban áll más adattal. Ugyanis a Prindl által említett és a Múzeumban meglevő pecsétnyomó felirata szerint az új szervezet megalakulásának éve : 1854.

132 Ennek a szervezetnek az 1846-ban már megvolt szervezethez való viszonya még tisztázásra vár. Ezt azonban nehezíti az is, hogy a Prindl által említett 17 alapszabály közül a Múzeumban jelenleg már egy sem található. Az Ideiglenes iparrendtartás idejéből való a Múzeum emlékei közül a Lajtos Antal cukrászlegény részére 1857. április 1-én kiállított 190