Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése = Die Entwicklung des Budapester Zuckerbäckergewerbes 167-206

Ilyen szervezetre vonatkozó adatokat a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályán őrzött cukrász-emlékek nyújtanak, ahol az abszolutizmus idején kiadott iparrendtartás hatálybalépése előtti időből egy cukrászipari vonatkozású írásos emlék van. Az 1191. leltári szám alatt őrzött emléket a Múzeum „Pest-budai egyesült cukrászcéh tanonctörzskönyve"-ként kezeli.

124 A törzskönyv szövegére tekintettel a „céh" szó használata tévedésnek látszik. A törzskönyv keletkezésének körülményei még tisztázásra várnak. Már most megállapítható azonban belőle, hogy a pesti és budai cukrászoknak a XIX. sz. első felében, valószínűleg 1842 után — nem vitásan — statútummal rendelkező ipari szervezete volt. A szervezet keletkezésének idejére és körülményeire a levéltári kutatásnak kell fényt derítenie. A feladat azonban annak felderítése is, hogy ez a szervezet, ipari közigazgatási szempontból milyen jogállású volt.

125 A XIX. sz. első felének a gazdasági fejlődéssel összhangban nem álló ipari szervezete és a nem kielégítő magyarországi iparjogi állapotok arra vezettek, hogy a szabadságharc utáni abszolutizmus addig is, amíg a maga összbirodalmi szempontjai szerinti egységes iparrendszert megvalósítja, Magyarország iparügyét ideiglenesen szabályozta. B szabályozás a magyarországi kereskedelmi és iparviszonyokról szóló és a Helytartóság ideiglenes főnökének 1851. február 6-án kiadott hirdetményével a es. kir. kereskedelmi minisztérium jóváhagyásával közzétett „Ideiglenes utasítás" volt, amely 1851. április 1-én lépett hatályba.

126 Ez az ideiglenes iparrendtartás a kézművesiparokat engedélyezett és szabad iparok csoportjába sorolja, mégis azzal a megszorítással, hogy az engedélyezett iparok egy része korlátozott. (79. §). A cukrászok (az utasítás közzétett német nyelvű szövege szerint : Zuckerbäcker und Conditore), a velük rokon pástétom-sütők (lepény-, mandulás és mákos stb. sütemény készítők — Pastetenbäcker, Mandoletti-, Kuchen-, Mohnbäcker u. dgl.), valamint a vegykémárukészítők közé sorolt csokoládékészítők (Chemische Waarenerzeuger mit Inbegriff der Chocoladmacher) ipara az engedélyezett iparok közé tartozik, s űzésükhöz „általános iparügyi vagy egyéb köztekintetekből" megkívánt több feltétel — ezek között : legalább hat vándorlással töltött év -— kimutatása után külön hatósági engedély kívántatik (80. §). A pástétomsütők ipara azon felül, hogy engedélyhez kötött ipar, a korlátozott iparok csoportjába is tartozik, ami annyit jelent, hogy az iparűzési engedély kiadása során tekintettel kell lenni a helybeli szükség s a létező iparágak száma közötti helyes arányra (82. §). Az Ideiglenes iparrendtartás szerint a cukrásznak (pástétomsütőnek, csokoládékészítőnek) ismereteit előbb mint tanoncnak, majd mint legénynek kellett megszereznie. A tanulási idő lejárta után a tanonc felszabadítására került sor (130. §), mely alkalommal a tanonc felszabadítólevelet (Lehrbrief) kapott. (132. §)

127 189