Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

alapításáról I. Géza királynál és neki tulajdonítja a rév adományozását,, amelyet a valóságban II. Géza adott a káptalannak 1148-ban. A Képes Krónikában fenntartott hagyományt ennek alapján mind Karácsonyi, mind Garády elvetik.

61 Újabban Györffy szövegkritikai vizsgálatnak vetette alá a Képes Krónikának ezt a részét és összehasonlítva ezt a fejezetet a fehérvári káptalan alapításáról szóló szöveggel, arra az eredményre jutott, hogy a XIII. századi hun-magyar krónika szerzője (aki minden valószínűség szerint Ákos budai préposttal azonos) a budai káptalan alapításáról szóló részt a „székesfehérvári egyházról szóló fejezet alapján fogalmazta".

62 A Képes Krónika és a két másik krónika (a pozsonyi és a müncheni) szövegének összehasonlítása alapján kétségtelen, hogy mindkettőnek a budai káptalan alapítására vonatkozó része a Képes Krónikára megy vissza.

63 A felsorolt nézetek közt — sajnos — távolról sincsen meg a kívánatos összhang. Györffy ugyan meggyőző érveket sorakoztatott fel mind az interpoláció ténye, mind pedig az interpoláló személye mellett, mégis nehezen képzelhető el, hogy éppen a budai prépost tévessze el saját egj^háza patrociniumát, s éppen a budai prépost írjon tévedésből Szt. Lászlóról, amikor őt II. Géza 1148-i oklevele is megemlíti. Ezen túlmenőleg a görög mesteremberek szerepeltetése és a templomépítésnek Szt. László által történt befejezése nem található meg a székesfehérvári káptalan alapítását tárgyaló fejezetben, ezek tehát lehetnek helyi hagyományok is. Mindez arra mutat, hogy talán nem is egy, hanem több interpolálóval van dolgunk és a fejezet tartalmából a helyi hagyományt sem zárhatjuk ki teljesen. Ha tehát el is fogadjuk Györffynek azt az eredményét, hogy a Képes Krónika elbeszélése — legalábbis részben — a hun-magyar krónika szerzőjének a fehérvári káptalan alapítása nyomán készült interpolációja, sem ebből, sem Karácsonyi és Garády érveiből nem következik még, hogy a Szt. Istvánra visszamenő hagyomány is később,, a XIII. század derekán keletkezett. Még bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy Karácsonyi és Garády Péter királynak tulajdonítják a budai káptalan alapítását. A Lengyelországban élt francia névtelen (Anonymus Gallus) által a XI/XII. sz. fordulóján írt krónikájában ui. azt olvashatjuk, hogy Péter király egy „ecclesia S. Petri de Bazoario" alapítója. Erre a szövegre támaszkodva Karácsonyi a ,,Bazoario"-t Budavár rontott alakjának tartja és a Szt. Péter egyházat a budai prépostsággal azonosítja. A nehézség azonban éppen a ,,Bazoario" alak körül van. Ezt a legújabb lengyel szövegkiadás is Péccsel azonosítja. Megerősíteni látszik ezt a magyarázatot az is, hogy Pétert a pécsi székesegyházban temették el.

64 Nem segíthet az alapítás kérdésének eldöntésénél a régészet sem. Az első prépostsági templom maradványai stíluskritikai vizsgálatának eredményeként Csemegi bizánci részformák előfordulására, Dercsényi pedig egy külön budai kőfaragóműhely létezésére mutatott rá.

65 Ez a megállapítás teljesen összhangban áll a Képes Krónikának azzal a részié18