Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56
tével, amely szerint a templom építkezésénél görög szakemberek működtek közre. Ráadásul ez a részlet nem a fehérvári káptalan alapításának történetéből való átvétel. A régészeti vizsgálat ily módon ugyan megerősíti a Képes Krónika állításait, de a kronológia kérdésében nem mondja ki a döntő szót, nem állapítja meg, hogy a templom építését 1038 előtt vagy után kezdték meg. Bár Bártfai Szabó nem indokolta meg részletesen elméletét,. Belitzky érvei pedig elsősorban birtokjogi természetűek, mégis az a véleményünk, hogy Fehéregyháza sem lehetett kiindulópontja az óbudai egyházi szervezetnek. Tudjuk, hogy az egyházi intézmények filiációs viszonyai nehezen voltak megváltoztathatók, s hosszú századokon át őrizték meg a valóságos gazdasági helyzetnek már meg nem felelő állapotokat. Fehéregyháza és Óbuda között azonban semmiféle egyházi kapcsolat nincsen. 66 Mégpedig véleményünk szerint azért nincs, mert Fehéregyháza egy másik területnek volt egyházi központja, plébániája. Ezen a tényen az sem változtat, hogy Árpád sírja felett épülve, országos búcsújáróhely volt az egész középkoron át. Nem állja meg a helyét. Belitzky érvelésének kiindulópontja sem, amikor a káptalan birtokviszonyainak vizsgálata során felveti a kérdést : „miért nem dotálták azt úgy, hogy meg is éljen?" 67 Tény, hogy a káptalan I. Lászlótól évi 360 pensa ellátmányt kapott, de tény az is, hogy fekvőbirtoka nem volt. Ez a tény komoly fejtörést okozott nemcsak Belitzkynek, hanem szinte valamennyi kutatónak, akik a budai káptalannal foglalkoztak. Úgy hisszük, hogy a fekvőbirtokok teljes hiánya nem jelent nehézséget akkor, ha a kérdést az eddigi magyar kutatástól elszakadva vesszük szemügyre. Kétségtelen, hogy a magyar keresztény egyház megszervezésénél nyugati minták ugyanolyan döntő szerepet játszottak, mint a cseh és lengyel egyházi szervezet kialakulásánál. Mindhárom ország egykorú uralkodóinak rendelkezései a frank egyházi viszonyokat állították alattvalóik elé követelményként. A tényleges viszonyok azonban mindhárom országban messze elmaradtak a frank viszonyoktól. Mind a lengyel, mind a cseh és morva területeken az uralkodó az egyházi szervezetet — mint ezt H.F. Schmidt kimutatta 68 — saját tulajdonának tekintette, s fenntartásáról is úgy gondoskodott, hogy vagy természetben látta el az egyházi intézményeket minden szükségessel, vagy a királyi jövedelmekből bizonyos részt kötött le a kérdéses intézmény számáraEnnek az analógiának ismeretében természetesnek tűnik fel előttünk,, hogy a budai káptalan első dotációja is csupán a királyi jövedelem egy: részének lekötése volt, s hogy a lekötött rész összegszerű meghatározására éppen az alapítás folyamatának befejezésekor, azaz I. László idejében került sor. Az ilyen jellegű dotáció lehetőségét alátámasztja az 1148-i és 1212-i oklevelek tartalma is. Amint még látni fogjuk, a káptalan 1148— ban sem kapott semmiféle földbirtokot, Óbudát sem, hanem csupán királyi jövedelmi forrásokat (vásárvámot, csöböradót, révpénzt) és a halászat jogát, amely ugyancsak a királyi birtoktest egyik jövedelmi forrása volt. 2* 19?
