Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

létére emelt egyház papjainak testülete képezte magvát a budai káptalannak."

57 Mindkét szerző megegyezett abban, hogy a budai káptalant Szt. István alapította, mégpedig Fehéregyházán. Ugyanebben az időpontban Garády is foglalkozott a budai káptalan alapításának kérdésével. Vizsgálatának alapja tulajdonképpen a középkori krónikák szövegének összevetése volt. Karácsonyi János egy régebbi dolgozatának eredményét elfogadva, Garády arra az eredményre jutott, hogy a káptalan alapítója Péter király volt, s a templom csak I^ászló idejében nyert befejezést.

58 Gárdonyi Albert egy évvel később újra I. István által történt alapítás mellett tört lándzsát, elvetve Garády gondolatmenetét.

59 Mielőtt még az alapítás kérdésének részleteibe bocsátkoznánk, két sajátságra kell rámutatnunk. Az első a középkori krónikák „fundator" és „fundare" kifejezéseinek értelmezése. Ezt a kifejezést az egykorú latin szóhasználat nem kizárólag az első alapítónak tartotta fenn, hanem nemegyszer a kérdéses egyházi terület későbbi jótevőit is így nevezte, minek következtében az egymásután következő ,,alapítók" nem jelentenek szükségképpen ellentmondást a krónikák elbeszélésében. A másik sajátság inkább mai gondolkodásunk eredménye. A modern ember hajlamos arra, hogy az alapítást naphoz kösse, mégpedig ahhoz a naphoz, amelyen az alapító az alapításra vonatkozó szándékát kötelező erővel kijelenti, vagy pedig az alapított intézményt rendeltetésének átadja. Ebből egyrészt az következik, hogy a mai pontosabb világban is egy hosszabb időszak kezdő vagy befejező időpontja képezi az alapítás időpontját, másrészt pedig az, hogy az alapítás ma sem köthető egy időponthoz, hanem bizonyos ideig tartó folyamatot képez. Középkori viszonylatban is ismerünk olyan eseteket, amikor az alapító szándékát kötelező erővel bejelentette, pl. az alapítólevelet kiadta, de még ebben az esetben is hosszú időt vett igénybe, amíg az újonnan alapított intézmény működésének előfeltételeit biztosította, s az intézmény megalapítása valóban befejezést nyert. A budai káptalan és káptalani templom esetében is ilyen hosszabb időszakkal kell számolnunk és ilyen értelemben kell a káptalan alapításának kérdését felfognunk. Elbeszélő forrásaink közül a Képes Krónika és a vele rokon pozsonyi és müncheni krónika tartotta fenn számunkra a budai káptalan alapításának történetét. A krónikás .szerint I. István Kean bolgár fejedelem legyőzése után a zsákmányolt kincsekből Óbudán káptalant alapított, a templom építését görög földről hozatott mesteremberekkel megkezdette, befejezni azonban nem tudta s a befejezés Szt. Iyászlóra maradt. Mialatt az építkezés folyt és Szt. István Óbudán tartózkodott, Gizella királyné gondoskodott a templom részére keresztekről, ruhákról stb.

60 Karácsonyi és az ő érvei alapján Garády is azon a címen vetette el ezt az elbeszélést, hogy a Képes Krónika Szt. Péter és Pál patrociniumát említi, holott a káptalannak egyedül Péter apostol volt a védőszentje. Rámutattak arra is, hogy a krónika szerzője megígéri, hogy Szt. I^ászlónál még egyszer meg fogja említeni majd a budai káptalant, de ezt az ígéretét nem váltja be. Ezzel az ígérettel szemben újra megemlékezik a budai káptalan 2 Tanulmányok Budapest múltjából 17