Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

adminisztrációnak a várost elnyomó, a város jövedelmeit kisajátító, a lakosságot kegyetlenül adóztató politikája ellen. Az önkormányzati küzdelmek és a kiváltságlevél azonban Budának igen sok pénzébe kerültek, s végül is azt eredményezték, hogy 1710 után a budai kamarai adminisztráció kényuralma helyébe a városi magisztrátus hatalmaskodása lépett és a polgárságot a kamarai adminisztrátor helyett a városi tanács zsákmányolta ki, a város jövedelmeire a kamarai tisztviselők helyett a tanács tagjai tették rá kezüket.

17 A városi tanács mindent megtett annak érdekében, hogy korlátlan s számára jó jövedelmet biztosító hatalmát megtarthassa. Ezért a polgárságot s annak önkormányzati szerveit a közügyek intézéséből igyekezett kirekeszteni. A városi tanácsnak ezt a politikáját s ilyen irányú sikereit jól tükrözik azok a körülmények, amelyek között az 1705-ben megalakult külső tanács működött. Ennek következtében ez a testület nem a polgárság, hanem a tanács szervévé vált. Azzá lett már megalakulásakor, ugyanis tagjait nem a polgárság választotta, hanem a tanács nevezte ki.

1& Ennek a külső tanácsnak a kezét még jobban gúzsbakötötték azok a rendeletek, amelyeket a tanács adott ki működésére vonatkozólag. Ezek az utasítások kimondták, hogy a külső tanács a belső tanácsnak feltétlen engedelmességgel tartozik, a tanács határozatait köteles végrehajtani, alázattal és illő tisztelettel kell iránta viseltetnie.

19 A külső tanács ilyen körülmények között a belső tanács bólogató Jánosává, annak kiszolgálójává vált. Többször a tanács önkormányzatellenes üzelmeit, a városi gazdálkodásban elkövetett visszaéléseit fedezte, mint pl. 1717-ben, amikor a magisztrátus különjövedelmeihez a ,,polgárság" hozzájárulását úgy szerezte meg, hogy a különjövedelmeket a külső tanács magisztrátus-párti tagjaival megszavaztatta.

20 Vizsgáljuk meg közelebbről, milyen volt a külső tanács szervezete és miben állt a működése 1723-ig Budán? A 12 tagú külső tanács élén a szószóló (Vormund, tribunus plebis) állt, akit ebben az időben többnyire szintén a tanács nevezett ki. A szószóló elnöki minősége volt hivatva igazolni azt, hogy a külső tanács a polgárság önkormányzati szerve, mert a szószóló nemcsak a külső tanácsnak volt a feje, hanem az egész polgárságot is képviselte a tanács előtt. A városi lakosság panaszait, véleményét, javaslatait köteles volt a magisztrátus elé vinni, illetve a magisztrátus véleményét, elgondolásait a polgársággal közölni, tehát közvetítő szerepet játszott a magisztrátus és a város lakossága között. Ám a szószóló ezt a szerepét, amint az 1711-ben neki adott tanácsi utasításból látható, nemigen tölthette be. Ez az utasítás a szószóló kezét ugyanúgy megkötötte, amint ezt a külső tanács esetében is láttuk. A szószóló is feltétlen engedelmességgel és tisztelettel tartozott a tanácsnak. Kötelességévé tették, hogy a tanács ellen esetleg kialakuló konspirációkat kutassa ki és azokat a közjó érdekében a tanáccsal közölje.

21 A szószólói tisztségnek tanácsi kinevezés útján való betöltése különösen körülményessé tette azt, hogy a szószóló valóban a polgárság, a lakosság érdekeinek képviselője legyen. A városi magisztrátus az 1723. évi kamarai vizsgálat alkalmával 143