Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

nem is merte bevallani, hogy Budán a polgárság szószólóját több esetben a tanács nevezte ki, hanem azt mondta, hogy a szószólót rendszerint a magisztrátus három jelöltje közül a polgárság szokta megválasztani.

22 Úgy látszik, 1723 előtt mind a két változat, tehát a kinevezés és a választás is előfordult Budán, ami az akkori zűrzavaros állapotokról tanúskodik.

23 A külső tanács a szószóló elnökletével ülésezett. Egyes esetekben a polgárság képviselőivel együtt tárgyalta meg a város ügyeit, mint pl. 1711-ben, amikor a választás előtt a polgárságnak a tanács elleni panaszait vitatták meg.

24 Többször pedig a tanács hívta meg üléseire a külső tanácsot, ahol véleményét meghallgatták, de a határozatok meghozatalánál szavazati joga nem volt. Mindenesetre működését elsősorban nem ülésezésekben vagy gyűlésekben fejtette ki,mert erre vonatkozó adataink meglehetősen csekélyek. A külső tanács üléseiről pl. semmilyen jegyzőkönyv vagy iratcsomó nem maradt fenn. A külső tanács működését főleg a tanácsnak hozzája intézett rendeletei világítják meg. Ezekből is az tűnik ki, hogy a tanács a külső tanácsot főleg a magisztrátus munkájának a támogatására állította fel, mégpedig — mint ezt az 1727. évi királyi biztosi jelentés is találóan megjegyezte—-„motu proprio in sublevamen sui". A tanács a külső tanács tagjait legtöbbször az egyes külvárosok (Víziváros, Újlak, Tabán) bíróságaihoz rendelte ki ülnökül. Sőt a külső tanácsosi kinevezés sokszor együtt járt a külvárosi bírósági ülnöki kinevezéssel is, amint ez pl. 1711-ben Nussbaum Péter és Felber János Zsigmond esetében is látható. A külső tanács tagjai egyéb megbízatásokat is kaptak. Gyakran vettek részt a porció kivetésére, a húsvizsgálásra, a kenyérvizsgálásra stb. kirendelt bizottságok munkájában. A pestis vagy egyéb járvány kitörése esetén a halott- és betegvizsgáló bizottságok tagjai, esetleg elnökei voltak. Árva- és hagyatéki ügyekben, vagy telekfelmérési ügyekben kiküldött hatósági biztosok sok esetben külső tanácsosok voltak.

25 Tevékenységüket tehát főleg bizottságokban fejtették ki. Ennyiben foglalhatjuk össze a külső tanács teendőit 1705-től kezdve egészen 1723-ig, amikor a választó polgárság dolgában lényeges változások következtek be. Működése — amint látható — eléggé szűkkörű volt, s távolról sem töltötte be azt a szerepet, amelyet a polgárság hasonló természetű önkormányzati szervei más magyar városokban maguknak tulajdoníthattak. Feltűnő az, hogy a külső tanács nem játszott szerepet a legfontosabb önkormányzati ténykedésben, a tisztújításnál. Ez is azt mutatja, hogy a külső tanács ekkor még nem látta el maradéktalanul a választó polgárság funkcióját. A tisztújítás Budán még ekkor is az összpolgárság közreműködésével folyt le. Az egyes restaurációk meglehetősen hézagos adatai azonban arra mutatnak, hogy az összpolgárságnak ez a szerepe inkább csak elvben volt meg. A szavazásokon ugyanis csak a polgárság meglehetősen kis hányada vett részt, illetve a tisztújításra a tanács csak a polgárság egy részét hívta meg. A polgárjogú lakosság száma ebben az időben 300—400 családfőre tehető Budán, 1722-ben pl. 380 polgárt mutattak ki. 26 Az 1707. évi 144