Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

A külső tanács megalakulása Az 1703. évi kiváltságlevél kibocsátása nagy jelentőségű Buda életében, bár a kiváltságok révén biztosított fejlődési keretek — a kb. két évtizedig tartó önkormányzati küzdelmek ellenére is — nem annyira belső fejlődés, mint inkább felsőbbhatósági rendelkezés eredményei. A kiváltságlevél az újjátelepült Budán ugyanazokat az életformákat szabta meg, amilyen életformák között akkor a török uralom pusztításaitól megmenekült szabad királyi városok éltek Magyarországon. Budának a magyar társadalmi és gazdasági életbe való beilleszkedése azonban így is fordulópontot jelent a város életében. Főleg azért, mert megszüntette Buda felett a budai kamarai adminisztráció fennhatóságát, s megadta a város polgárainak és lakóinak azt a jogot, hogy a városi tanácsot felsőbbhatósági jelölés, beavatkozás nélkül válasszák meg.

14 Nyilvánvaló, hogy a kiváltságlevél a város polgárságának a közügyekben való részvételét is módosította, bár erre vonatkozólag pontosabb rendelkezéseket nem tartalmaz. Ilyen téren is a többi szabad királyi városban kialakult állapotok voltak az irányadók. A legtöbb városban ekkor már külső tanács vagy választó polgárság működött, s csak elvétve akadt példa arra, hogy a közügyekben az összpolgárság gyűlései nyilvánítsák véleményüket. így magától értetődő, hogy Budán, rögtön a kiváltságlevél kibocsátása utáni első tisztújításon, 1705-ben az új rend egyik nagy jelentőségű reformjaként megszervezték a külső tanácsot. Budán 12, Pesten 24 tagú külső tanácsot állítottak fel azzal a céllal, hogy a város polgárságának a közigazgatásban és a városi gazdálkodás ellenőrzésében való részvételét biztosítsa.

15 A külső tanács hatásköre a tisztújításra egyelőre nem terjedt ki, azt továbbra is az összpolgárság gyűlései folytatták le.

16 A külső tanács — bár megalakulása fontos tényező volt — mégsem váltotta be a polgárság hozzáfűzött reményeit. Nem vált ugyanis működésének első éveiben a polgárság és a város érdekeinek védelmezőjévé, sőt többször a polgárság akaratának érvényesülését akadályozta. Ennek okai a magyar városi fejlődés akkori viszonyaiban, s nem utolsósorban Buda speciális fejlődési körülményeiben gyökereztek. A szabad királyi városokat igazgató tanácsok, magisztrátusok tagjai, amint már említettük, tisztségüket élethossziglan viselték, az egy- vagy kétévenként megválasztott bíró vagy polgármester csak a tanács tagjai közül kerülhetett ki. Mindez lehetővé tette azt, hogy egyes városokban a tanácsi klikk egyeduralomra törhessen. A tanácsi klikkek önkényuralma sok belső viszálykodás okozója lett, s nemegyszer felsőbbhatósági megrendszabályozást vont maga után. Ami a tanácstagok zsarnokoskodását és az emiatt kitört belső viszályokat illeti, e tekintetben Buda a XVIII. sz.-ban az első helyen állt. A városi tanács, mely 1705 előtt kb. ugyanolyan összetételű volt, mint 1705 után, hatalmát nem utolsósorban azokra a kétségtelen érdemekre alapozta, amelyeket a kiváltságlevél kiharcolása körül szerzett. A budai tanács valóban erélyesen küzdött a budai kamarai 142