Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

1702 végén, a belpolitikai helyzet feszültebbé válásakor az anyagi nyomás is súlyosabbá vált s a katonai terhek is megnövekedtek. Erre mutat a tanácsnak a budai „subdelegata commissio"-hoz intézett egyik felterjesztése, melyben a katonai beszállásolás mérvét, a katonák iparűzését és az adókivetés mennyiségi és technikai nehézségeit sorolják fel panaszként.

62 1703 elejére érett meg az önkormányzat ügye a megoldásra. Március 6-án a tanács az udvari kamara különbizottsága elé terjesztette azokat a pontokat, melyeknek a privilégiumban való figyelembevételét kérték.

63 1703 végére a tárgyalások eredményt hoztak. Az uralkodó október 23-án aláírta Buda és Pest privilegiális levelét.

64 Ezzel jogilag lezárult az önkormányzati küzdelem. A privilégium magába foglalta és megoldani igyekezett mindazokat a problémákat, melyekért a város az eltelt két évtized alatt küzdött. A szabad királyi városi jog teljes elismerésének leglényegesebb pontja a kamarai igazgatóságtól való kizárólagos jogi függés megszüntetése volt. Birtokjogi szempontból a privilégium elismerte Burgundia és Szt. Iyászló puszták szabad birtoklását, valamint véglegesen a város kezébe adta a telekkönyv kezelését. A gazdasági természetű jogok (bormérés, legeltetés, faizás, vendéglő, gyógyszertár stb.) tételes felsorolása után többek közt biztosítja a szabad plébánosválasztás jogát, városi jogszabályok hozatalát. A privilégium a polgárság kifejezett jogaként ismeri el a kétévenkénti bíróválasztást, viszont a tanácsnokválasztást a tanács jogkörében hagyja meg, azzal a kiegészítéssel, hogy a „tanács jogai ellen vétkező tanácsnokot" hivatalától fel lehet függeszteni. Világosan kitűnik, hogy a tanács a privilegiális küzdelem során sem feledkezett meg a polgárság és a tanács közti ellentét lényegéről : a tanácsi érdekek védelmét természetesen a privilégiumban is biztosította s igyekezett korlátozni a polgárság beleszólását az ügyek vitelébe. A privilégium aláírása azonban még mindig nem jelentette annak végleges elnyerését. A városnak még rengeteg anyagi áldozatába került, amíg a szabadalomlevelet kézhez kaphatta, s még azután is éveknek kellett eltelnie, amíg a város gyakorlatilag is birtokába jutott jogainak s felszabadult a kamarai igazgatóság fennhatósága alól. A négy érdekelt várossal a bécsi kormányzat még a privilégium aláírása előtt megegyezett az anyagi feltételekben. Erre a „jog"-alapot bécsi kormányköröknek az az elhatározása alkotta, hogy a töröktől visszafoglalt területeken a régi tulajdonjogok elismerését igen magas összegű külön illeték, az ún. fegyverjog (ius armorum) lefizetésétől teszi függővé.

65 A megállapodás értelmében a négy város összesen 20 000 forint fegyverjog-váltság fizetésére kötelezte magát. 1703. szeptember 19-én, tehát pár héttel a privilégium aláírása előtt az udvari kamara utasította a kamarai igazgatóságot, hogy a megegyezés értelmében az átkelési díj, a telekkönyvi díjak, bányajogi, halászati jog stb. beszedését adja át a városoknak. A Rákóczi-szabadságharc eseményei azonban felborították ezt a megegyezést. A katonai kiadások emelkedése következtében a kamara 1704-ben hatálytalanította 9 Tanulmányok Budapest múltjából 129