Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

ka marai igazgatóság még a kompromisszumos megoldást is elutasította ; a tanács viszont arra törekedett, hogy ha már rendszeresen nem is kapja meg a jogot, egyedi esetekben szerezzen érvényt elképzeléseinek. így pl. megakadályozni igyekezett, hogy Kreutzer hadbiztos a kamarai igazgatóság által kiutalt telkét elfoglalhassa.

42 A gazdasági nehézségek nem csupán a városfalon belül mutatkoztak. A pesti polgárság jelentős, egyre szaporodó állatállománnyal rendelkezett, melynek eltartásához, legeltetéséhez tekintélyes legelőterületre volt szüksége. Viszont a város körüli területek, szinte egészen a városfalig, idegen, nemesi birtokosok kezében voltak. A városnak így egyrészt jelentős anyagi terhet kellett magára vállalnia legelőbérletek biztosítása céljából (ami sok esetben hosszas pereskedésre vezetett), másrészt — egészségtelen módon — korlátoznia kellett elsősorban a birkatartást, ami elégedetlenséget váltott ki a polgárság körében.

43 Természetesen a kamarai igazgatóság sem nézte tétlenül az önkormányzati-tanácsi szellem megerősödését. A város nehéz gazdasági helyzetét ismerve, jó taktikával, éppen erről az oldalról indította meg támadását Proberger ellen. Mozgósította a kameralista tábort és igyekezett a polgárság körében elégedetlenséget kelteni. Kbben a munkában Proberger személyes ellenfele, Kohlbacher járt az élen ; így sikerült a polgárság egy részét rávenni arra, hogy Proberger sörfőző-monopóliumával kapcsolatban panasziratot írjanak alá. A tanács — Proberger elnökletével — személyes hajszának minősítette a panaszt s utalt arra, hogy Proberger nagy összegű kölcsönökkel már többször sietett a város segítségére. Az ellentétek egyre fokozódó kiélesedése az elvi küzdelem határozottabbá válására mutat s a következő évek politikai nehézségeinek árnyékát veti előre. Már az 1694. évi budai viszály alkalmával megfigyelhettük, hogy az udvari kamara a kamarai igazgatóság feje felett átnyúlva próbálta rendezni a vitás kérdéseket. Kz az irányzat egyre erősödött s végül odavezetett, hogy az önkormányzat városi hívei az udvari kamarában találtak elvi és gyakorlati támogatójukra. A következő évek eseményei is arra mutatnak, hogy a kamara fokozódó figyelemmel kíséri a városok fejlődését, így pl. amikor 1696 nyarán a kamara Palm kamarai tanácsos elnöklete alatt vizsgálóbizottságot küldött ki a két város panaszainak és a kamarai igazgatóság politikájának felülvizsgálására, a vizsgálat eredményeként a két város egy újabb öt esztendős adómentességi korszak engedélyezését könyvelhette el, mint legjelentősebb gazdasági eredményt a kamarai igazgatóság nyers kizsákmányolásával szemben. Az adómentességi rendelet első pontja ,,quo ad politicum" Buda „Residenzstadt" és Pest „Handelsstadt" területén mindazok részére, akik házat építenek vagy építenek újjá, a telekkönyvi díj és a tized kivételével ötévi adómentességet adott. A többi politikai természetű rendelkezés is m ag án viseli az elmúlt évek harcainak emlékét : a bíróválasztás végső m eg erősítését kiveszi a kamarai igazgatóság kezéből és a kamarára 118