Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

tervezetet a bécsi kamarai részleg (Camera relicta) véleményezés végett november 3-án a pozsonyi kamarának küldte meg. A javaslat elvi bevezetése kifejtette, hogy a magyar gazdasági élet és kereskedelem fellendítésének elsőrendű eszközei a behozatal fokozása, a harmincados vámtételek csökkentése és a vásártartási jog szélesebb körű biztosítása. Éppen ezért Pest városa számára évi két vásárnap engedélyezésére tesz javaslatot, mégpedig a Jubilate-vasárnapot és a I^ipót napját követő napokat. A javaslat egyes, a vásárok megtartásával kapcsolatos technikai részletek tisztázása mellett rendezni óhajtotta a Bécs—Pest—Belgrád útvonal távolsági szállítmányainak addig igen bonyolult harmincadkezelési eljárását. Jelezte egyúttal, hogy a vásárokon megjelenő kereskedők jogai „absque religionis discrimine" egyenlőek és ez az „aequalitas in promovendo commercio" érdekében tartandó szem előtt. A pesti vásártartás engedélyezésével kapcsolatos tárgyalások hírére a bécsi kereskedők — korábbi elképzelésüknek megfelelően — újból harmincadmérséklési kérelemmel álltak elő, s kérték, hogy a pesti vásárok ügyét privilegiálisan saját kezelésbe vehessék. A pozsonyi kamara élesen kifogásolta ezt a valóban minősített gyarmatosító elképzelést. Kifejtette, hogy Pest és általában az új szerzeményi terület gazdasági fejlődését károsan befolyásolná a bécsi kereskedők kiváltságos helyzete. A magyarság vásárlóereje gyenge ; ha a bécsi kereskedelmet rászabadítják ezekre a területekre, ahol a cél a ,,miseris et omnibus fere mediis exhaustis incolis pro tenuitate facultatum suarum sufficientibus mercibus" való ellátása, — ebből csak a bécsieknek lesz hasznuk. A kincstárra viszont káros hatással lesz, mert ez a gyarmatosító kizsákmányolás meggyengíti az adófizetési erőt. Az 1690. június 5-én aláírt, június 26-án kiadott és a budai kamarai igazgatóságnál július 5-én iktatott privilégium a pozsonyi kamarai szempontokat bizonyos fokig figyelembe vette. A privilégiumban a bécsi kereskedőknek a pesti vásárokkal kapcsolatos privilegiális szerepéről nincs szó. A szabadalomlevél majdnem teljes egészében átvette az Aychpichl-féle javaslatot s Pest részére a két jelzett nap körüli időpontban 14 napos vásárok tartását engedélyezte. Határozottan kijelenti a privilégium — nyilván a magyar kamara által „inconveniens"-nek nevezett bécsi igényekre utalva —, hogy a pesti vásárra igyekvő alsóausztriai, sziléziai, morva, lengyel és németbirodalmi kereskedők a harmincadot kivétel nélkül megfizetni tartoznak, ez alól felmentést senki nem kaphat. Ugyanekkor kifejezetten felfüggeszti Érsekújvár, Brück és Hainburg korábban kiadott ily irányú mentességét. A harmincadkezelést illetően határozottan kifejti a rendelet, hogy e téren jogilag semmilyen változás nem történik : Pozsony, Buda, Pest és Belgrád harmincadhivatalainak joga érintetlen marad, azonban azok az áruk, melyek útban a pesti vásár felé Bécsben a „capitale vectigal"-t megfizették, Pozsonyban az eddigi harmincadnak csupán egyharmadát, Pesten a második harmadát fizetik s ha az áru Belgrád felé továbbmegy, ott kell a harmadik harmadot megfizetni — mégpedig a csomagok fel112