Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138
hozott létre a kamarai igazgatósággal szemben, mely ezt a hangulatot azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy a tanácsba és a bírói székbe — a jog vagy az erőszak útján — a saját embereit próbálta bejuttatni. Mindez természetesen előidézte a polgárság politikai egységének megbomlását is. A városi tanács tagjainak többsége 18 az önkormányzat híve volt. Ez az állásfoglalás az egyének és a város anyagi-politikai érdekét szolgálta, másrészt pedig bizonyos népszerűséget biztosított a tanácsnak és tagjainak. A tanács erejének növekedése viszont természetesen keltette fel tehetősebb vagy magasabb műveltségi fokon álló, de a tanácsban helyet nem foglaló polgárok irigységét s terelte ezeket tanácsellenes csoportosulásokba (s ami ezzel könnyen együtt járt : a kamarai igazgatóság karjaiba). Sőt : még az is előfordult (elsősorban Budán), hogy a kamarai igazgatósággal való szembenállás bizonyos érdekazonosságot teremtett a tanács, ill. a polgárság és a katonai szervek között. 19 Ellentétekről szólva, nem hagyhatjuk említés nélkül a város nemzetiségi viszonyait sem. Az első időszakban a város többsége német anyanyelvű, azonban jelentős magyar és szerb kisebbség élt falai között. A számszerűségek terén a különböző forrásokban (polgárnévsor, telekkönyv stb.) szereplő nevek elemzésére vagyunk utalva, ami — az illető kutató nemzetiségének megfelelően— bizonyos eltolódásokat eredményezhet. Ezen a területen eddig a legbehatóbb számításokat B. Häckel német kutató végezte. Összefoglaló adatai a háztulajdonosok nevének elemzése alapján a következő megoszlást mutatják : Év Háztulajdonos német % magyar % szerb % egyéb % 1696 1715 226 183 48,6 61,8 29,6 19,1 19,9 18,0 1,9 1.1 A háztulajdonnal nem rendelkező szegényebb iparos- és zsellérelem ezt az arányt a magyarság, ill. kisebb mértékben a szerbség javára tolta el. Korszakunkban tehát a németség csupán relatív többséggel rendelkezett : kétségtelen az is, hogy a magyarság a város vezetésében soha nem tudott arányszámának megfelelő súlyhoz jutni. 20 A kamarai igazgatás a német elem túlsúlyát mindenáron és minden téren biztosítani igyekezett. Erre mutat az 1688. évi tanács kinevezése, még inkább kiegészítése, valamint a kamarai igazgatóság egyes egyházkormányzati javaslatai. 21 A németség mellett azonban a magyarság azonnal megkapta a számarányának megfelelő, sőt azon talán túl is lépő képviseletet a tanácsban. Jogi szaktudása és feltehetően kisnemesi származása természetszerűen biztosította Dalmady Sándornak ebben az első tanácsban az albíró-ügyészi helyet. 22 109
