Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

örökség kifejezés használatát,

6 Óbuda esetében annál is inkább, mert a települési kontinuitás — a szó szoros értelmében — Óbudán sem található meg. A római örökségből a középkori város—-mai ismereteink alapján ítélve — elsősorban a római útrendszert vette át. A Duna jobb partján délről északra vezető útvonal a folyó mellett haladt, s a mai I,ajos utcán át érte el a későbbi város helyén álló légiótábort. Ez a római út lett a középkori város egyik tengelye, egyben a római (déli) amfiteátrum és a rév között a város főutcája is. Ugyancsak átvette a magyarság az amfiteátrum túlsó oldalán, a hegyek alatt Esztergom felé vezető római útvonalat is, amely a mai Bécsi úttal nagyjából párhuzamosan, de attól keletre helyezkedett el, s az Aranyárok jobb partján vitt Ürömön át Esztergomba.

7 Okleveleink ezt az utat „magna via vStrigoniensis"-nek nevezték és a középkorban mindvégig használatban volt.

8 A római tábor másik tengelyét a tábor Duna-hídjától a hegyek felé vezető útvonal alkotta. Nyomát még a múlt században is jól ismert „sárga sáv" jelezte.

9 Az ásatások alkalmával nemcsak római, hanem középkori használata is bebizonyosodott.

10 A római hídon átkelő forgalmat kapcsolta össze ez az út az „esztergomi nagyút" forgalmával. A Hajógyári sziget alsó harmadán átvezető római híd budai hídfője tehát fontos útvonalak gócpontjává vált már a római korban, s mind dél, mind észak felé biztosította a Duna menti nagy útvonalba történő bekapcsolódást. A főútvonalaknak ez a helyzete az egész középkoron át megfigyelhető, s a római híd pusztulása után a helyén kialakuló új rév vette át a hídfő szerepét. lehetséges, hogy ez a rév délebbre feküdt, mint a római hídfő, s így az esztergomi nagyútba bekötő „sárga sáv" Duna-parti része is megváltozott kissé, de lényegében sem ez az útvonal, sem a I^ajos utca helyén húzódó, dél felé vezető út nem változott. A rév új helye nem változtatta meg a római alapokon nyugvó városcentrum helyét sem. A város első központja, a budai prépostság temploma a római tábor központjában, a mai Főtéren helyezkedett el, valahol ezen a tájon kell keresnünk a város piacát is.

11 A rév helyzetével kapcsolatban sajnos inkább csak feltevésekre vagyunk utalva, s ha elfogadható az a feltevés, hogy a rév budai kikötője nem a mai Templom utca vonalában feküdt, hanem a Templom utca és a FŐtér közötti szakaszon helyezkedett el, akkor a magyarság középkori városa még inkább ragaszkodott a római örökséghez, mint ahogyan ezt eddig általánosan hitték. Római kontinuitásról tehát Óbuda esetében sem beszélhetünk, de a római örökség a mai, igen töredékes ismereteink mellett is élesen rajzolódik ki a középkori városban, amelynek éppen legfontosabb városfejlesztő elemei, az útrendszer, a rév, a hozzájuk kapcsolódó piac, majd a középkori fejlődés folyamán olyan nagy fontosságú igazgatási és egyházi központ fonódott össze leginkább a római örökséggel. Ha Óbuda fejlődését akarjuk áttekinteni, akkor a középkori városfejlesztő elemek közül ezeket kell közelebbről megvizsgálnunk, helyüket megállapítanunk, különböző időszakokban játszott szerepüket felvázolnunk. 10