Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

/. Az óbudai rév és az utak Mint láttuk, a római híd aquincumi hídfője egyben az utak gyűjtőpontjává is vált. A híd nem élte túl a római uralmat, elpusztult. Ezután 1148-ig a révről sem hallunk, s így jogos az a feltevés, hogy a híd szerepét a hídtól északra fekvő megyeri rév vette át, amely Anonymus tanúsága szerint a honfoglaláskor is ismert és használt közlekedési vonal volt.

12 1148-ban azonban már újra megjelenik a régi római híd. helyén átkelő óbudai rév. Az 1148-i oklevél ugyan nem emlékezik meg a révről, de abból a tényből kiindulva, hogy később csak említik adományozását és 1355-ben mégis a prépost birtokában volt, arra kell következtetnünk, hogy ez a rév is arra a Duna-szakaszra esett, amelyet 1

148-ban a király a megyeri révtől kezdve a Csepel-szigetig engedett át a prépostságnak. Az intézkedésnek ez a pontja egyébként még I. Iyászló királytól származik.

13 A rév birtoklására vonatkozólag 1355-ben a prépost — az 1148-i oklevélre hivatkozva—bebizonyította jogát.

14 A rév jövedelmét azonban mégsem a prépost, hanem a királyi várnagy szedette be, s 1355 után is a királynéi vár jövedelmei közé tartozott a révpénz, s ebből a királyné 1367 előtt évi 240 aranyforintot adományozott a klarissza kolostornak.

15 A rév elsőrendű feladata a közlekedési útvonalak összekapcsolása volt. A középkor első felében a rév az ország keleti felét átszelő utakat kapcsolta össze a nyugatiakkal. Az északkeleti ún. kijevi út és a Szolnokon és Szegeden át vezető délkeleti utak Pesten összpontosultak, s a pesti, jenői, óbudai réven lépték át a Dunát, elsősorban Esztergom felé. Az títvonalak összekapcsolásán kívül a rév másik feladata a kirakodás lebonyolítása volt. Az 1148-i oklevél tanúsága szerint már ebben az időben élénk hajóforgalom volt a Dunán.

16 Ennek a forgalomnak egyik védett kikötője és kirakodóhelye lehetett a rév óbudai kikötője is. Végül a révnek, pontosabban a révet alkotó Duna-partnak még egy feladatát ismerjük : a téli hónapokban itt őrizték a böjtben eladásra kerülő halakat. Erzsébet királyné 1367-ben emlékezik meg erről, amikor a fentebb már idézett 240 forintot a révjövedelemből biztosította. Ekkor említi : ,,tributum in Veteribuda habitum, simulcum proventibus piscium, qui tempore yemali super dicto fluvio Danoby in eadem Veteribuda conservantur ' '.

17 Míg a rév funkcióit nagyjából meg tudjuk határozni, addig sokkal kevésbé állapíthatjuk meg azt, hogy ez a rév tulajdonképpen hol is feküdt. A Dunában talált hídcölöpök és a pesti parton fekvő római erőd pontosan meghatározzák a római híd helyét.

18 Az átkelés kiindulópontjának változatlanul az erőd helyén kellett lennie a középkorban is. Ezt bizonyítják az erőd körül talált, I. Mátyás, II. Ulászló és Zápolyai János által veretett pénzek.

19 Ez az erőd azonban a Hajógyári sziget alsó egyharmadával szemben fekszik. Csónakkal történő átkelés esetében tehát a budai rév nem fekhetett a szigeten, mert akkor még egy révre lett volna szükség ahhoz, hogy a Hajógyári szigetről az utasokat a budai partra szállítsák át. A budai révnek éppen ezért lejjebb kellett feküdnie, 11