Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

A kamara

4 mereven ragaszkodott az udvar álláspontjához, mely szerint a neoacquistica területek városaiban ortodox vallásúak megtelepedését nem szabad engedélyezni. A haditanács viszont — figyelemmel arra, hogy a szerbeket katonailag mind a török, mind esetleg a magyarság ellen fel lehet használni — Bécs városa példájára hivatkozva a szerb jelentkezők részére is azonos letelepedési lehetőség biztosítását javasolta, így jött létre az a kompromisszum, mely a szerbeknek vízivárosi és pesti megtelepedését szabadabbá tette s csupán a protestánsokat zárta ki az új telepesek közül.

5 Szegény németek, bizonytalanabb társadalmi helyzetű magyarok, ortodox szerbek — ezek voltak Pest lakosságának első rétege. A hagyományos szemlélet alapján bizonyos fokig még 1696-ban is joggal állapította meg róluk a kamarai igazgatóság, hogy a pesti lakosság „annoch . . . schlechte Bürgerschaft".

6 Elég egy futó pillantást vetnünk a pesti tanács korai ülési jegyzőkönyveibe, hogy erről meggyőződjünk. A kép, mely e lapokon elénk tárul, nem a higgadt, megfontolt „gute Bürgerschaft" képe : egymást érik a különböző erőszakos cselekmények, verekedések. A város egyik legjelentősebb, tekintélyes, bíróviselt polgárát 1695-ben halált okozó súlyos testi sértés miatt tartóztatják le. Az ostromot követő hónapok a megtelepedés és a megélhetés elsődleges gondjaival teltekel. A város igazgatásában a város lakói ekkor nem vettek részt, azt kizárólag a katonai és kamarai hatóságok intézték. Az első időszakban természetesen a katonaságé volt a döntő szó, s a katonai szükségletek kielégítése volt elsőrendű. A bécsi kamarai igazgatás szervei is hamarosan jelentkeztek, hogy a bécsi kamara számára a visszaszerzett területek anyagi erőforrásait megnyissák. A Kollonich esztergomi érsek elnöklete alatt működő kamara már a felszabadítás előtt, 1684-ben felkészült a visszahódítással kapcsolatban várható problémák megoldására. Két bizottságot küldött ki a beszállásolás és ellátás katonai és az igazgatás-betelepítés polgári jellegű megoldásainak kidolgozására. A polgári bizottság munkálataiba 1685-ben kapcsolódott be az a Werlein báró, aki előbb Érsekújvár, majd Buda ostroma után a központ első kamarai tisztviselője lett.

7 Az első menetben felszabadult területek igazgatásával kapcsolatban kidolgozott utasítása — mely elvileg később is változatlanul érvényben volt — rávilágít arra, hogy az új szerzeményi politika milyen százszázalékosan alárendelt minden igazgatási és egyéb kérdést az ország gazdasági kizsákmányolásának. Az utasítás szerint állami kezelésbe kell venni a bormérést, húsárusítást, őrletést, a vám-, harmincad-, komp-, hides sójövedelmeket. A telkeket és a halászati jogot bérbeadás útján kell hasznosítani ; a kereskedőket szigorúan meg kell adóztatni, s általában gondoskodni kell arról, hogy a globális adójövedelem 75%-a az állampénztárba folyjék be. E korábbi elképzelések értelmében született meg az udvari kamara 1686.november 5-én kelt instrukciója a kamaraigazgatóság szervezetére és feladatára vonatkozóan. A lényeg ebben is lehetőleg az összes jövedelmek kíméletlen kihasználása. Ennek mértékére 105