Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

get sürgető, sokszor erélyes hangú leveleket, melyekben Budát okolják,, hogy Pozsonyban tanuló lányuk a kölcsön vissza nem fizetése miatt, szükséget szenved. A sürgetések ellenére a kölcsön törlesztésére csak 1714-ben került sor.

127 Ugyancsak türelmet és haladékot kellett kérnie Budának Zuana bécsi kamarai tanácsostól, Werleth ráckevei uradalmi inspektortól, akik szintén a város hitelezői voltak.

128 A régi kölcsönöknek újakkal való törlesztése a városnál annyira szokásba jött, hogy ez már szinte a városi gazdálkodás alapvető vonásává vált. Persze a hitelezők rohamait Buda önmagában így sem tudta feltartóztatni. Már ekkor felsőbb hatósági védelemre volt szüksége, nehogy a hitelezők a betáblázott, rendszerint a legfontosabb haszonvételi forrásokat elárvereztessék. Buda 1713-ban kért először adósságaira moratóriumot, bécsi ágensének nagyon lelkére kötötte a moratórium minél előbbi kieszközlését.

129 A. városi háztartásnál valóban súlyos bajok lehettek, mert a magyar kancellária 1713-tól 1718-ig évről-évre megadta Budának a moratóriumot, mely nélkül Buda városi gazdálkodása valószínűleg összeomlott volna. Ilyen súlyos volt tehát már ekkor a helyzet Budán, pedig a város eladósodásának még csak kezdetén állunk.

130 Természetes, hogy az újabb és újabb fizetnivalókkal küszködő, egyik kölcsöntől a másik által megszabaduló városi háztartás adósságai. az évek folyamán elég gyors ütemben növekedtek. Hozzájárult ehhez, hogy a tanács új jövedelmi források megnyitására is kölcsönöket igyekezett szerezni. Ehhez minden alkalmat felhasznált, 1715-ben pl. az árvaszámtartó azt panaszolta fel, hogy a tanács kölcsönveszi az árvapénzeket, s ezek után csak 5%-os kamatot fizet, holott e pénzekért mások 7—8%-os kamatot is adnának, aminthogy a város is egyéb tőkékért 6, 7 sőt 8%-os kamatot fizetett.

131 (Pl. Pfeffershoven tábornok 8%-ot kapott.) A város kölcsöneivel kapcsolatban az 1717. évi királyi biztosi vizsgálat alkalmával nyerünk újabb adatokat. A városi tanácsot bepanaszoló polgárság szerint Buda adóssága ekkor már kb. 30 000 Ft volt, melynek 8%-os kamatja 2400 Ft-ot tett ki évente.

132 Tehát Buda adósságai 1711 óta kb. egyharmadával növekedtek meg. Részletesebb adataink vannak a kölcsönökről 1717-től 1720-ig. A királyi biztosnak adott válaszok szerint Buda e négy év alatt 10 089 Ft 49 kr kölcsönt vett fel, ugyanakkor tőketörlesztés és kamat fejében visszafizetett 29 842 Ft 28,5 kr-t.

133 Ebből látható, hogy ezekben az években a tanács nagyobb gondot fordított az adósságok likvidálására, ami végül is azt eredményezte, hogy az adósságok emelkedésének üteme némileg csökkent. A városi gazdálkodás körüli nehézségek, a polgárság és a tanács közötti ellentétek végül is olyan méreteket öltöttek, hogy 1722. november 20-án rendkívüli időben küldtek királyi biztosokat Budára. A városi' számadások felülvizsgálata alapján sok minden kiderült, többek között az is, hogy Buda adósságai 1722-re már 34 432 Ft-ra növekedtek. Más adatok szerint a város adóssága 1723-ban már 49975 Ft 8 kr volt.

134 Az 1722—23. évi vizsgálatokra kiküldött királyi biztosok erélyes intézkedésekkel próbáltak gátat vetni a város további eladósodásának,, 92