Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

illetve kísérletet tettek a városi gazdálkodás viszonyainak rendezésére.

135 Ezek az intézkedések azonban nem tudták a város további, még nagyobb mértékű eladósodását megakadályozni. A polgárság panasza 1722-ig általában az volt, hogy a városi tanács a polgárság beleegyezése nélkül halmozta föl a kölcsönöket, s meghallgatása nélkül adta ki tetszés szerinti célokra. A választó polgárság intézményének megszervezése után az adósságkötelezvényeken a tanácsé mellett most már a választó polgárság neve is ott szerepel, mégsem lehetett a további bajokriak elejét venni. A nagy összegű kölcsönök felvételének ideje csak most következik el. A pénz az előző kölcsönök törlesztésére, a házi kezelésbe vett sörh zak céljaira, a Kurtz-féle adósságok törlesztésére, országgyűlési taksára kellett, legalábbis a városi adósságkötelezvények szerint. Buda tanácsa most már többnyire csak nagyobb összegekkel operál. A régi Pfeffershoven-f éle adósságok törlesztésére pl. Szeleczky Márton táblai ülnök, Pest megyei földbirtokostól 1725-ben és 1726-ban, három alkalommal összesen 9060 Ft-ot vett fel. A kölcsönt a hajóhíd jövedelmére táblázták be és 1731-ben fizették vissza a váci káptalantól felvett újabb kölcsön összegéből. A váci káptalan egyébként már 1725. december 12-én 5500 Ft-ot folyósított a városi pénztárnak. Ballauf József városi sörfőzőnaester 4000 Ft, Scopek Ferenc Pest városi tanácsnok pedig 3000Ft kölcsönt nyújtott 1726-ban Buda városának. Tehát csupán e két esztendőben több, mint 20 000 Ft-tal növekedik Buda adóssága, pedig csak a nagyobb kölcsönöket említettük meg. A következő esztendőben a pálos szerzetesrend Buda újabb hitelezője, 10 000 Ft-os hatalmas összeget kölcsönöz hat évre a városi pénztárnak régi adósságok kifizetése céljából (certa quaedam débita a privatis hinc inde contracta exsolvere cupientibus). Ugyanebben az évben még több ezer forintnyi egyéb kölcsön folyik be a városi pénztárba. A Kurtz-féle ingatlanok vételárának kifizetésére 1727-ben és 1728-ban a budai Szentháromság-kongregációtól 3000 Ft-ot, a váci káptalantól 2000 Ft-ot, Daun várparancsnoktól 3000 Ft-ot vettek fel. A Kurtz-féle ingatlanok megvásárlásából 1728. július 9-én Budának még 5027 Ft 54 kr tartozása maradt fenn.

136 Mindezeket a kölcsönöket csupán Buda nagyméretű eladósodásának illusztrálására soroltuk fel, az összes kötelezvények számbavételére sem terünk, sem módunk nincs. Buda város levéltárának megfelelő iratcsomója (Misc. ant. 77.) az 1712-től 1732-ig terjedő időből több mint 70 ilyen kötelezvényt tartalmaz, bár a kötelezvények száma ezzel még korántsem mondható teljesnek. A város 173l-re annyira elmerült az adósságokban, régi és újabb hitelezői annyira szorongatták, hogy a magyar kamarától és a kancelláriától kért engedélyt újabb kölcsönök felvételere. Bnélkül az erősen megterhelt városi jövedelmekre újabb hitelezőket nem könnyen kapott volna. Az 1731. június 22-i királyi rendelet a magyar kamara közbenjárására Buda városának mint királyi jószágnak további fennmaradása és fenntartása céljából 14000 Ft-nyi kölcsön felvételére adott engedélyt, hogy ezekből előbbi hitelezőit kielégítse.

137 Eme engedély alapján Buda 1731-ben a veszprémi káptalantól 8000, a váci kápta93