Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Székely György: A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei = Die Frage der Kontinuität der Siedlungen in Pannonien und die Anfänge der Städteentwicklung in Ungarn 7-23

jet történettudomány is elfogadja a régi gall-római városok fennmaradását és úgy véli, hogy a korai középkorban a többi galliai körzetet gazdaságilag megelőzte. Dél-Franciaország mellett Itália az a terület, ahol a városias települések bizonyos fennmaradása felülmúlta a Szajna, a Rajna—

Mosel és a Duna vidéke településeinek koraközépkori alacsony színvonalát. Ezt a különbséget a modern polgári történetírás is hangsúlyozni kénytelen. Ennek jelentősége annál nagyobb, ha figyelembe vesszük, hogy ÉszakItália városainak piackörzete is rendkívül szűk körre szorult vissza a keleti gót uralom alatt, s egy polgári történetíró szavai szerint csak Ravennában maradtak ,,a pénzgazdálkodásnak nyomorúságos maradványai". Ez tehát az az Alpokon túli terület, amelyről (kifejezetten ÉszakItáliáról) Edith Ennen mégis megállapítja, hogy ott a kontinuitás közvetlen, precíz és mint szabályt lehet leszögezni. A gazdasági változásokat — a Dopschtól képviselt elmélettől eltérően — ugyancsak differenciáltabban elemzi az újabb polgári történetírás, így figyelembe veszi az érmék VII. századi változásait az aranypénzektől az ezüst irányába, ami viszont cáfolja a korai feudalizmus egykor feltételezett méretű árutermelését, s megvilágítja a pénzforgalom összezsugorodását, a visszaesést a természeti gazdálkodásba. A régi aranypénzt a korai frank birodalomban előbb angolszász és fríz ezüstpénzek, majd az utolsó Merovingok ezüstérméi váltották fel.

1 A Rajnavidék kontinuitás-problémáinak ismerete a pannóniai kutatás szempontjából különösen fontos. Összefüggéseikre a német történetírás is felfigyelt. Harald von Petrikovits a Rajna és a Duna menti római városok koraközépkori továbbéléséről tárgyalva megállapít ja, hogy ezek nem mint valódi városok éltek tovább, hanem „külvárosszerű" szinten. Szempontunkból lényeges, hogy Ennen — a maga lazább mércéjével is — úgy beszél a Rajna- és a Dunavidék kontinuitásáról, mint amely vitatott, törékeny, töredékes, s csak egyes elemekben fordul elő.

2 A pannóniai települések kontinuitásának kérdésével természetszerűen régóta foglalkozik a magyar tudomány is. Már Kresznerics Ferenc nyelvészeti író egy 1811 -i levelében összefüggést sejtett a fenékpusztai római „Castella" és a Keszthely név között. Rómer Flóris pedig feltételezte már, hogy a pesti Belváros topográfiája egy római ellenerődnek megfelelően alakult.

3 Azóta számos régész és művészettörténész mellett több történész is foglalkozott a problémakörrel. A múlt század végén Márki Sándor rámutatva a pannóniai városok leégésére és szenvedéseire a hun birodalomban, egyúttal hangoztatta, hogy a városokat kímélniük kellett a hódítóknak, mert félnomád létükre elsősorban a közeleső városok ipara és kereskedelme által fedezhették szükségleteiket. Ezt a meggondolást éppúgy méltánylandónak tarthatjuk, mint Márkinak azt az észrevételét, hogy a frank korban „poetica licentia" arról beszélni, hogy ekkor újult volna meg romjaiból Győr és Buda.

4 8