Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Székely György: A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei = Die Frage der Kontinuität der Siedlungen in Pannonien und die Anfänge der Städteentwicklung in Ungarn 7-23

A szellemtörténeti irány térhódítása idején Pleidell Ambrus* — jellegzetesen a polgári elméletek szélsőséges formáját véve alapul — Dopsch folytonossági elmélete nyomán azt vallotta, hogy „A magyarországi városfejlődés alapjait tehát — mint a római birodalom romjain kialakult országokban mindenütt — a régi római városok képezték". Pleidell szerint egyebek mellett Esztergom, Székesfehérvár, Győr és Zágráb városok római eredetűek, latinoknak nevezett lakóik pedig római népmaradványok voltak.

5 A nagy tudományos apparátussal kifejtett véleményt még abban az évben visszautasította Nagy Lajos, a kitűnő régész : nem tudott egyetérteni rómaiak jelenlétének feltételezésével Pannóniában és Aquincum környékén a honfoglalás korában. Nagy Lajos viszont a római élet, kultúra folytonosságáról, vagy más népelemek által való átmentéséről beszélt Fenékpusztán, Pécsett, Szombathelyen, Mitrovicán (Sirmium) a népvándorlás bizonycs vagy egész időszaka alatt. Területegységenként vizsgálta a kérdést Nagy Tibor, aki egymástól szétválasztva, példákkal illusztrálta a kontinuitás lehetőségeit Pannónia földjén.

6 Nem fogadta el Pleidell véleményét László Gyula sem. László elismerte a dunántúli városoknál a hely folyamatosságát, de ezt az úthálózati csomópontok és a táj egységközpontok változatlan jelentőségével, valamint a készen talált megfaragott kőanyag szerepével magyarázta.

7 Paulo vies István viszont Szombathely, Dercsényi Dezső pedig Pécs tekintetében a negyvenes évek elején Pleidell álláspontjához közeledett.

8 A marxista magyar történetírás jelentős szintézise, Molnár Erik magyar társadalomtörténete Magyarországot azok közé az országok közé sorolta, amelyekben a római rend erősebb gyökereket nem vert. Helyesen mutatott rá, hogy a római korszak ipari városainak el kellett pusztulniuk a hun—germán—avar—szláv évszázadok alatc, mert ezekben a mezőgazdaság termelőerői minden bizonnyal lesüllyedtek arról a színvonalról, amely ipari városok fennállásának feltétele. E helyes meggondolások mellett sem lehet egyetérteni vele abban, hogy általánosította a pannóniai városok pusztulásáról, ill. a pannóniai római városok lakosságának elköltözéséről szóló forrásadatok érvényét. Abban viszont egyetértünk, hogy a városok római nevének (Siscia

9 és Sirmium kivételével) eltűnése a latin nyelvű lakosság megmaradását cáfolja.

10 Egy 1954-ben lefolyt régészeti vitában Radnóti Aladár helyesen mutatott rá, kogy a. városi kontinuitás Magyarországon nincs meg, nem általánosítható. Beszélt viszont földrajzi kontinuitásról, amit előmozdított a római úthálózat. Rámutatott arra, hogy az antik építőanyag kitermelésének lehetősége is vonzotta a városi települőket, s beszélt olyan településekről, ahol a lakosság — összetételében ugyan állandóan váltakozva — bizonyos települési állandóságot mutat.

11 Az alábbiakban mint középkori történész teszek kísérletet a kontinuitás különböző elemeinek értékelésére, s azoknak a törvényszerűségeknek a vázolására, amelyek a középkori városias településeket létrehozzák.

12 Mindenekelőtt a források azon helyének értelmezésére térek ki,, ahol Anonymus a Pannónia földjén lakó rómaiakról beszél, ül. a rómaiak 9