Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

A kiadások következő csoportjának vehetjük azokat az összegeket, amelyeket a városi gazdálkodás fejlesztése, kibővítése céljából fektettek be. Ezeket az egyes városi gazdasági intézmények karbantartására, javítására, illetve a városi gazdálkodás bizonyos költségeire fordították. Itt is megállapítható az, hogy a főkamarási számadáskönyvek az ilyen célra kiadott összegeket a ténylegesnél sokkal kisebb mértékben tüntetik csak fel. Kezdve a város földbirtokain, nem találjuk meg pl. a Kurtz-féle ingatlanvásárlásokra kiadott összegeket, vagy a Városmajor megvételére történt kiadásokat. A Városmajorral kapcsolatosan találunk ugyan 1730-ban 836, 1731-ben 71, 1732-ben 103 Ft-nyi kiadást, de ezek az ottani gazdaság szükségszerinti napi költségeire vonatkoznak. A szőlőműveléssel kapcsolatban az figyelhető meg, hogy bár a város a boreladásból vajmi kevés jövedelmet mutatott fel, a kiadások a szőlőművelésre mégis tetemesek voltak, évente kb. 500 Ft-ot tettek ki.

114 Hozzá kell tenni ehhez még a város egyik alkalmazottjának az alkamarásnak fizetését is, aki elsősorban a városi szőlészet teendőivel volt elfoglalva. A fürdőkkel kapcsolatos kiadások a Rudas- és a Sárosfürdő között oszlanak meg. Itt meg kell említeni, hogy a Sárosfürdő vételárát a számadáskönyvek a kiadásokban feltüntették. A Sárosfürdőre 1719-ben 4114 Ft 20.5 kr-t adtak ki, ebben benne van a fürdőért és tartozékaiért kifizetett 3800 Ft egy része is, amelyet a város kölcsönök alapján teremtett elő. A többi esztendők kiadási összegeit a Rudas- és a Sárosfürdő esetében is a fürdők karbantartására, javítására fordították. Főleg a Rudast építette ki a város, ezeket a munkákat a bérlőkkel végeztette el. A Rudas törökfürdője mellé 1715-ben külön fürdőt is építettek, 1729-ben pedig a fürdőben már a következő osztályok vannak: 1. Rundelbaad, 2. közös nagyfürdő, 3. Mittlere Baad (középfürdő), 4. Solium novum (újfürdő).

115 A két városi sörházra vonatkozóan a számadáskönyvek elég tekintélyes összegű kiadásokat tartalmaznak, azonban ezek a kiadások is inkább a sörházak javítására, bővítésére, a sörfőzéshez szükséges nyersanyagok beszerzésére fordított költségek. A vízivárosi sörház felépítésével, főleg pedig a tabáni sörház megvételével kapcsolatos igen nagy kiadásokat a főkamarási számadások azonban legfeljebb csak részben tüntetik fel, a sörházakkal kapcsolatos nagy költségek máshonnan derülnek ki. A sörházakkal együtt számolták el a városi ún. Rossmühl (lómalom) és a két városi dunai hajómalom építésének, üzembentartásának (a hajómalmok be- és kihúzása) kiadásait is.

116 A hajóhídra a számadáskönyvek 1719-ben 135, 1727-ben 156, 1732ben pedig 564 Ft kiadást tüntetnek fel. Ez meglehetősen csekély összeg. Itt általában azt a gyakorlatot követték, hogy ha a bérlőnek a hídmű karbantartásával kapcsolatosan kiadásai voltak, azokat a bérösszegből vonták le, de a kiadásokat a kiadási tételeknél nem jegyezték fel. Ez főleg az 1710-es években tapasztalható. (Iy. a hajóhíd bevételeit ezekben az időkben.) 85