Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

kat bérbe adják, mivel (úgy látszik a házikezelés miatt) 1726-tól 1729-ig újból semmi jövedelmet nem hoztak.

101 A vízivárosi sörfőzőt 1733-ban Balauff József sörfőzőnek 3000 Ft-ért adták bérbe, a tabáni sörfőző ekkor nem volt üzemben.

102 A sörházak a városnak rengeteg pénzbe kerültek, úgyhogy a fent ismertetett jövedelem nem ért fel a költségekkel. Hogy miért nem tudott a tanács a sörfőzőkkel eredményesen gazdálkodni, annak számos oka volt. A piac nem hiányzott a sör fogyasztásához, ilyen panaszokról nem tudunk. Ezzel szemben egyes iratok arról számolnak be, hogy Budán nem tudták a sört olcsón előállítani, mert a sörházakat nagy költséggel építették fel és tartották fenn. A sörfőzés nyersanyaga drágább volt, mint falun ; a város a céhszabályok értelmében csak jó sört főzhetett, amihez drágább kerti komlót kellett használnia. A fa is drága volt Budán. Azonkívül a szakképzett személyzet is többe került, mint vidéken. Mindezeket az érveket a budai tanács hozta fel akkor, amikor Pest megye a saját, olcsóbb sörárakat megállapító áriimitációját Budára akarta kényszeríteni. A város erélyesen védte a magasabb budai sörárakat, s ezt kiváltságaira hivatkozva el is érte.

103 A sörházakból azonban a magasabb árak mellett sem tudott nagyobb jövedelemre szert tenni. Nem is volt ez lehetséges, mert a sörházaknál a városi tanács egyes tagjai súlyos visszaéléseket követtek el. Brre azonban a későbbiekben térünk ki részletesen. A város másik, nagyobb igényű, és komolyabb összegeket hozó beneficiuma a Pest városával közösen birtokolt hajóhíd volt. A hajóhíd jövedelme lényegében a dunai átkelésért szedett vámbevétel, de azonkívül a két város tulajdonában lévő hídmű használatáért befolyó jövedelem is. A Rákóczi-szabadságharc alatt a hajóhíd nem sokat jövedelmezett, ezzel szemben megváltása céljából —• amint említettük — Buda 2000 Ft-os kölcsönt vett fel. A kiadások a hajóhídra e kölcsön nélkül is túlhaladták a bevételeket. A szatmári béke után — a szükséges reparációk miatt — a hajóhíd jövedelme eleinte nem emelkedett túl magasra, 1717-től kezdve azonban rendesen befolyt az évi 1500 Ft bérleti összeg.

104 Ez a bevétel 1720 után 2000 Ft fölé (pl. 1726-ban 2460) és 1730 után néha 3000 Ft fölé is emelkedett. Ez a jövedelem eléggé biztosnak látszott, mert a városi számadáskönyvek szerint kiadás a hajóhídra ezekben az esztendőkben alig volt. A hajóhidat (a régi katonai szerkezetűt) Lenner János pesti bíró bérelte, eleinte évi 3000 Ft-ért, amelynek felét Buda városa kapta meg. A város egyéb haszonvételei az előbb említetteknél jóval kevesebbet jövedelmeztek. Néhány száz forintot jelentettek a városi pénztár számára a mészárszéktartási jogosultság alapján a városi mészárszékek után szedett díjak. Ez a jövedelem emelkedett, mert a lakosság szaporodásával a mészárszékek száma is nőtt. A város 1713-ban egy mészárszék után 20 Ft-ot kért. A Várban 2, a Vízivárosban 5, a Tabánban 8 mészárszék volt (összesen 15). A mészárszékek száma 1733-ban már 26 volt, a bevétel utánuk pl. 1732-ben 395 Ft.

105 80