Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

Hasonlóan szerény, de állandó bevételt jelentettek a város számára a malomdíjak. A dunai hajómalmok mindegyikéért a céhes molnárok évi 5 Ft-ot fizettek. Ez a bevétel 1712-ben 80 Ft, 1732-ben évi 110 Ft, amiből lehet a malmok számára következtetni. Maga a város is építtetett hajómalmokat a tabáni sörház mellett, két városi malom jövedelmeként a főkamarási számadáskönyvek 1731-ben 240 Ft 55 kr-t és 1732-ben 183 Ft 44 kr-t számoltak el.

106 A városi haszonvételek közé vehetők Budán a kőbányák jövedelmei is. A harmincas évek elején 5 kőbánya volt Budán. Ezek közül a svábhegyi kőbánya volt a legnagyobb, mely a haszon hatodrésze fejében 1729-ben 75, 1730-ban 165, 1731-ben 200 és 1732-ben 250 Ft-ot jövedelmezett. A többi négy kőbányáért (a Gellérthegyen, a Svábhegy mögött, a Mátyáshegyen, az Orbánhegyen, s a Józsefhegyen) a bérlők egyenként évi 10—20 Ft-ot kitevő ún. ,,

Steinbruchzins"-t fizettek,

107 amelyeket a telekkönyvi jövedelmek között számoltak el. A város haszonvételei közé tartozott a halászat joga is. A halászatot illetve a vizafogást teljesen elhanyagolták. Még a Rákóczi-szabadságharc idején a Gellérthegy alatt vizafogót építettek, melynek béreként 171 l-ben 100 Ft folyt be. A későbbi évek folyamán a vizafogóból semmi jövedelme nem volt a városnak, ami a tanács helytelen gazdálkodását mutatja, s kb. évi 200 Ft haszon elmaradását jelentette.

108 A tanács az 1716. évi királyi biztosi vizsgálatnál is e könnyed felelettel intézte el a halászat kérdését : „Sicut nulla Budae piscatura, ita modo nullus proventus."

109 Évente néhány száz forint városi bevételt jelentettek az üzlethelyiségek, a kenyérárusító bódék, a piaci elárusítóbódék, a falerakóhely után szedett bérleti díjak. Az üzletek és az árusító bódék után a legtöbbet 1728-ban kapott a városi pénztár, 608 Ft 23.5 kr-t. Meg lehet még említeni a vízivárosi vízműért szedett csekély bérösszeget (pl. 1715-ben 25 Ft Piaty Pétertől). Meglehetősen magas bevételeket számoltak el évenkint a főkamarási (pénztári) számadáskönyvek az ún. „rendkívüli jövedelmek" c. bevételi tételben. Ide általában azokat a jövedelmeket írták be, amelyek nem jelentettek rendszeres bevételeket a város számára. Megtörtént azonban, hogy az ide bevezetett bevételek később külön bevételi tételt kaptak. Mindez részben az egykorú főkamarási számadáskönyvek évenként nem egyöntetű, többször bizony összevisszaságot eláruló szerkesztésének a következménye volt. E miatt a „rendkívüli bevételek" alatt nagyon sokféle, s nem egy esetben külön tételbe kívánkozó bevételt találhatunk. Itt számolták el pl. a vallásos célzatú hagyatékok, a caducitasok utáni, a városi házak béréből befolyó, a legelőbérek utáni, a katonaságnak adott szolgáltatások (service) megtérítéséből befolyó, a rácok budafoki borai után szedett borbevételi vámból befolyó, a sóeladás bérbeadásából származó jövedelmeket. Ezek köaül pl. a behozott borok utáni és a sóeladás bérletéből keletkezett jövedelem később külön bevételi tételt kapott. A „rendkívüli bevételek" alatt pl. 1719-ben 6 Tanulmányok Budapest múltjából 81