Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

hozatalra is kölcsönt kellett felvennie.

96 A három másik budai fürdő, a Rácfürdő, a régi Kórházfürdő (később Királyfürdő; és a Császárfürdő ebben az időben a bécsi kamara jóvoltából már magánkézen volt. Buda tehát a területén fekvő birtokokból, illetve az ott lelhető természeti kincsekből, a kiváltságokkal együtt megkapott földesúri fennhatósága ellenére, csak pénzáldozatok révén tudott új jövedelmi forrásokat a városi gazdálkodás számára megnyitni. Ebből is látszik, hogy a ius territorii ilyen vonatkozásban a városnak pénz nélkül nem sokat ért. Hasonló megállapításra juthatunk, ha a kiváltságokkal együtt megkapott egyéb jövedelmi források, az ún. kisebb királyi haszonvételek, a városi beneficiumok által hozott jövedelmek kérdését megvizsgáljuk. A haszonvételek közül egyik legfontosabb a sörfőzés (és pálinkaégetés) jogosultsága. A kiváltság ehhez 1705 után már megvolt, de. nem volt sörház, ahol azt hasznosítani lehetett volna. A város ezért 171 l-ben a Vízivárosban (a későbbi „Három nyúl laktanya" helyén) sörház építéséhez fogott hozzá, amelyet 1713-ban már üzembehelyeztek, mert ekkor a jövedelme a számadáskönyvek szerint 608 Ft 1.5 kr volt.

97 Ehhez Buda 1722-ben megszerezte a régi tabáni császári sörházat, amelynek tulajdonosa közben a Hessen-darmstadti herceg lett. A herceg a sörházat az összes tartozékokkal együtt az 1722. június 11-i szerződés szerint 13 000 Ft-ért adta el a városnak.

98 így ez két sörházat is szerzett, de melléje sok adósságot is. A sörházak felépítése és megszerzése a városi gazdálkodás egyik legnagyobb vállalkozása a szatmári béke után. A városi számadáskönyvek mégsem mutatnak ki ezekkel az áldozatokkal arányban álló jövedelmeket. A sörházak jövedelme a számadáskönyvek szerint 1732-ig : 1714-ben 608, 1715-ben 540, 1716-ban 300, 1719-ben 9353, 1720-ban 1729, 1721-ben 521, 1722-ben 2192, 1723-ban 9657, 1724-ben 7520, 1725-ben 7500, 1731-ben 4096, 1732-ben 3843 Ft, a többi években semmi. E bevételek mellett a városnak a sörházakra kiadásai is voltak. A vízivárosi sörház eleinte Eyerl Mátyás sörfőzőmesternek volt bérbeadva, akinek a sörházban foganatosítandó beruházások miatt eleinte nem nagy bért kellett fizetnie. A sörházban pl. 1717—1718-ban már elég nagy mennyiségű sört főztek, a két évben összesen 45 571 akót. Ebből Eyerl járandósága (minden főzés után 2 akó) 1360, a sörfőző legények járandósága ugyancsak 1360 akó volt. A városi tanácsnokok 288 akót kaptak természetbeni járandóság gyanánt, kamarai tisztviselőknek, katonatiszteknek és más patrónusoknak pedig elajándékoztak (discretio) 1720 akót. Eladtak vendéglősöknek összesen 40843 akó sört.

99 Ebből származott — úgy látszik — az 1719. évi igen magas, 9657 Ft-nyi bevétel. A következő években megint csökkent a bevétel, mert Eyerl sörfőző meghalt, s a város új bérlőt egyelőre nem talált, a meglévő sörkészletet adogatták el s a pénzt rendszerint befektették a sörházba.

100 A sörfőzés jövedelmei 1723-tól — a darmstadti hercegi sörfőző megvétele következtében — egy ideig erősen emelkedtek. A sörfőzőket a város akkor házikezelésbe vette. A további évek folyamán többször volt arról szó, hogy a sörháza79.