Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

diuma a Városmajor, melyhez 88 hold föld (főleg kaszáló) tartozik, állatállománya 6 ökör, 23 tehén, 368 juh. A városnak volt ezenkívül a Gellérthegy alatt, Hidegkúton, Budaörsön még 68 hold kaszálója, amely évente 43 szekér szénát adott. A jegyzőkönyv városi erdőről is beszámol, de az erdők a városi tanács közlése szerint semmi jövedelmet nem hoztak. Hasznosításukra az első lépéseket csupán 1730 után kezdték megtenni.

92 A városi földbirtokkal kapcsolatban tehát megállapítható, hogy ezekből ugyan a városi pénztár nem sok hasznot húzott. A bort városi fizetésekre s ajándékokra használták fel, az egyéb birtokok közül csupán a Városmajor hozott az 1730-as években némi jövedelmet. A mezőgazdaság tehát — a tanács erőfeszítései ellenére — a továbbiakban sem vitt jelentős szerepet a város gazdálkodásában, s a városi tanács kétségtelenül megmutatkozó gazdálkodási készségét sem koronázta kellő siker. A bortermelésből a városnak mindenesetre több jövedelmet kellett volna előteremtenie, a mezőgazdaság egyéb ágaiban a szűk határ és a föld terméketlensége miatt úgysem lehetett számottevő eredményt elérni. Bár Buda határát, földjét mezőgazdasági szempontból (a szőlőművelés kivételével) különösebben kiaknázni nem igen lehetett, a városban voltak más értékes természeti kincsek, melyek a természet mostohaságát pótolták, mégpedig a melegforrások. A melegforrások mellett épült fürdők közül a kamarai adminisztráció idején csak a Rudasfürdő került a város tulajdonába. A Rákóczi-szabadságharc alatt a fürdő jövedelme szintén lecsökkent. A szatmári béke után pedig az évi 1000 Ft bért a város azért nem kapta teljesen kézhez, mert részben a pestis, részben a bérlő által eszközölt átalakítások miatt a bérleti összeg bizonyos részét elengedték. így a Rudasfürdő jövedelme 1712-ben semmi, 1713-ban 420, 1714-ben 1150 Ft, 1715-ben semmi, 1716-ban 210, 1717-től kezdve általában évi 1000 Ft, 1728-tól pedig évi 1200 Ft.

93 (1722-ben és 1723ban a bérleti összeget szintén elengedték.) A fürdő bérlője Christen Antal fürdőmester és sebész volt.

94 Amint látható, a Rudasfürdő állandó és az 1730-as évek vége felé kissé emelkedő jövedelmet biztosított a városi pénztár számára. A városi tanács a szatmári béke után a többi melegfürdőt is a városnak akarta megszerezni, e törekvése azonban csak a Sárosfürdő (Blockbad, a mai Gellértfürdő helyén) esetében sikerült. Hosszú huzavona után, bonyodalmas körülmények között — amelyekre még visszatérünk — került a Sárosfürdő 1719-ben a város tulajdonába, persze nem ingyen, mint a Rudasfürdő, hanem 3800 Ft-ért Hölbling Keresztély bécsi kereskedőtől. A fürdővel együtt szőlőt, szántót, rétet és 2 (romos) házat is vett a tanács. így nem sokat fizetett érte, de a rossz állapotban lévő fürdő nem is ért sokat.

95 Meglátszik ez a bérleti összegen is. A Sárosfürdőért 1720-ban 116, 1721-ben 20, 1717-ben 280 Ft, 1723-tól kezdve évi 180 Ft, 1728-tól évi 280 Ft bért kapott a város, tehát jóval kevesebbet, mint a Rudasfürdőért. Pedig a vételáron kívül a helyre78