Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

sokat jövedelmeztek a városi pénztárnak. Az eladott borokból származó jövedelem az 1712, 1713, 1729, 1730, 1731, 1732. esztendőben évente néhány száz forint, a többi években pedig semmi. Hová folyt el Buda városának, ha nem is sokra becsülhető, mégis tetemes mennyiségű bora ? A városi levéltár számos irata ad erről tájékoztatást. Bort a városi tisztviselők néha fizetésül, egyébként pedig a pénzfizetésen kívül rend­szeresen természetbeni járandóság (deputatum) gyanánt kaptak. Azon­kívül Buda rengeteg bort osztogatott el ajándék, jutalom, külön jutta­tás, honorárium alakjában kormányszéki tisztviselők, császári tisztek, vagy egyéb patrónusok jóindulatának megszerzése céljából, 86 sőt nem egyszer ezek megvesztegetésére is. Egyéb földbirtok dolgában a város még rosszabbul állt, mint a szőlők terén. Annyira, hogy a városi gazdálkodás 1711 után még jóidéig nem is foglalkozott a szőlőtermelésen kívül más mezőgazdasági ággal. Tudjuk, hogy még a kamarai adminisztráció korában Buda többször kísérelte meg sikertelenül birtokok szerzését, amit akkor még pénz nélkül remélt. Ebben a korszakban szintén voltak ilyen törekvései, ezek azonban rendszerint kisebb-nagyobb pénzáldozatokkal jártak. A városi főkamarási számadáskönyvekben eleinte csak a kamarai admi­nisztrációtól átvett, a Gellérthegy alatt levő kis szigetnek, mint kaszáló­nak minimális bérleti díjáról (8,12 Ft) olvashatunk, más hasonló jöve­delmeknek alig van nyoma. Pedig a város 1711 után szerzett még néhány kisebb rétet és szántót, pl. a Sárosfürdővel együtt 1719-ben. 87 Ugyan­ebben az esztendőben, hogy végre gazdálkodhassék, a tanács nagyobb ingatlanok vásárlására határozta el magát. Az 1719. június 1-i szerződés szerint özv. Kurtz bárónétól 11 000 Ft-ért megvette a már említett szőlőket, azonkívül egy házat az Országúton (a mai Mártírok útja) kerttel, majorral, romos házzal, Hidegkúton egy majort felszereléssel és állatokkal, azonkívül 20 hold szántót és rétet a Gellérthegy mögött. A városnak sok pénzébe került ez a vétel, sőt a fizetés miatt az eladóval hosszú pörbe is keveredett. 88 Bnnek ellenére a számadáskönyvek semmi jövedelmet nem mutatnak ki e birtokokból. A Kurtz-féle ingatlanok megvétele után 1729-ben került sor, meg­lehetősen bonyodalmas körülmények között, a Városmajor megvételére. Gróf Daun Henrik József, budai várparancsnok a szerződés értelmében Budának ingyen visszaadta a tőle elvett városi rétet s 3000 Ft-ért eladta a városi réten fekvő vendéglőt, majort és egyéb épületeket, kertet, gazdasági felszerelést, állatokat és szénát. 89 Buda tulajdonképp csak a Városmajor megvételével jutott olyan gazdasághoz, amely némi jöve­delmet is hozott a pénztár számára. A számadáskönyvek 1731-ben 240, 1732-ben 183 Ft-ot tüntetnek fel a gazdaság jövedelme címén (eladott állatok, kimért borok, némi termény). Más adatok szerint a Város­major jövedelme 1731-ben 153, 1732-ben 739 Ft. 90 Későbbi adatok szerint Buda a Városmajorra ráfizetett. 91 A város birtokaira vonatkozó­lag — kivéve a szőlőket — az 1735. évi kamarai vizsgálóbizottság jegyző­könyvei nyújtanak pontos adatokat. Ezek szerint 1733-ban Buda allo­77

Next

/
Thumbnails
Contents