Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

Tulajdonképp főleg adókból és egyéb díjakból tevődtek össze a városnak talán legnagyobb hasznot hozó, ún. telekkönyvi jövedelmek is. Rámutattunk arra, hogy már a Rákóczi-szabadságharc alatt ez volt a város egyik legkomolyabb bevételi forrása. A szatmári béke után hasonló a helyzet. A telekkönyv jövedelme általában 4—5—6000 Ft-ra emelkedett évente, ami kevés más jövedelmi ágnál tapasztalható. (Pl. 1712-ben 5585, 1713-ben 5892, 1714-ben 5900, 1716-ban 3027, 1727ban 4268, 1724-ben 6620, 1732-ben 7311 Ft volt a telekkönyv hozadéka.) A hétezren felüli összeg 1730 után valóban a telekkönyvi jövedelmek terén is határozott emelkedést mutat. Ez tulajdonképp a városi telekkönyvi hivatal összbevételéből a városi pénztárnak, a kiadások leszámítása után beszolgáltatott tiszta jövedelme. Az 1717. évi 6541 Ft összbevételből a városi pénztárnak átadtak 3923 Ft-t, 2125 Ft-ot fordítottak nem rendszeres fizetésekre, a csőszök fizetésére, lőporvételre, út- és kút javításra, 492 Ft pedig az elengedett hátralék. A városi pénztár tiszta jövedelme az 1718. évi 6973 Ft telekkönyvi összbevételből 4350 Ft, az 1719. évi 6966 Ft összbevételből 3605 Ft.

76 A telekkönyvi bevételekkel szemben a városi pénztári (főkamarási) számadáskönyveknek csupán 1724-től kezdve vannak a telekkönyvi hivatalra külön kiadási tételei is, amelyek általában másfél ezer forint körül mozognak. A telekkönyvi hivatalnak magának egyébként külön pénztára volt, amely külön számadásokat vezetett (Grundbuchsrechnung). A telekkönyvi számadásokban megtalálhatók a különféle telekkönyvi adók és járandóságok összeíró, kivetési könyvei is. E különféle számadási segédleteket összevetve, úgy látszik, mintha a telekhivatal talán nagyobb számadási apparátussal dolgozott volna, mint maga a főkamarási hivatal. A telekhivatal vezetője tényleg igen tekintélyes városi hivatalnok volt, 1722-ben pl. őt rendelték ki a városi főkamarás állandó ellenőrzésére is.

77 A telekhivatali vezető persze ennek ellenére a telekkönyv jövedelmeit a főkamarásnak beszolgáltatni tartozott. A telekkönyv jövedelme már a kamarai adminisztráció és a Rákócziszabadságharc korában is meglehetősen sokrétű volt. A teleklevelekért, záloglevelekért, másolatokért szedett díjak stb. 1711 után is változatlanul megmaradtak. A telekátírás díja (Gewöhrtax, Pfundgeld) 1733-ban pl. 1 Ft 30 kr. A telekadó minden négyszögöl után 3 dénár. A hegyvám egy szőlőnegyed után 50 dénár (30 krajcár). Ez önmaga is igen tekintélyes jövedelmet jelentett, mert pl. Budán 1732-ben már 4820 negyed és 6 nyolcad szőlő volt.

78 Egyébként a hegy vámot, a csőszadót (Huetgeld) és a szüreti adót a telekkönyv „Lesjurien" néven szedte be. A különféle telekkönyvi díjakon és az adókon kívül egyéb jövedelmeket is a telekkönyvi pénztár kezelt. Ide kellett befizetni pl. a téglaégetés, mint regale bérléséért járó ún. ,,Zieglofenzins"-t, a kőbányák használatáért a „Steinbruchzins"-t, azonkívül főleg külföldre való költözködés esetében a városból kivitt vagyon után fizetendő vagyoni illetéket (ius detractus, Abfahrtgeld). Itt számolták el az eladott városi telkekért kapott, vagy a városra caducitaskënt háramló ingatlanok eladásából 75