Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

polgárfiútól 12 Ft 30 kr, idegentől 25 Ft.

70 Ugyanennyi volt a polgárdíj a további években is, csak az újonnan felvett polgároknak e taksán kívül még 2 tűzoltó csöbör fejében 2 Ft 48 kr-t is kellett fizetniök.

71 A városi főkamarási számadáskönyvek 1712-ben és 1713-ban bizonyos Schutzbürgerrecht nevű, a védett polgároktól beszedett polgár díjakról is beszámolnak.

72 (Védett polgárok pl. a védelmi díj fizetésére kötelezett rácok voltak.) A polgárdíjak jövedelmét a tanács közlése szerint városi célokra fordították, bár — amint a tanács mondotta —• ezt más városokban a tanácsnokok között szokták szétosztani. Úgy látszik a budai tanács is élt ezzel a szokással, mert 1714-ben egy számadási melléklet szerint pl. 14 Ft 9 kr Schutzbürgerrechtet a bevétel után rögtön szét is osztották a tanács tagjai között.

73 A polgárdíjakból származó jövedelmet a tanács minden eszközzel emelni próbálta. Ezt a lehetőséget pl. 1714-ben a rendes polgárjog után mindig áhítozó budai rácok fel is használták, s különösen megkönnyítette a helyzetüket az, hogy a tanács akkor igen nagy pénzszűkében volt. A városi kiváltságok értelmében nem katolikust, így pl. görög keleti és görög katolikus rácokat polgárnak felvenni nem lehetett. Bnnek ellenére a városi tanács harminc egynéhány görög keleti rácot, egész jó pénzért, kb 900 Ft-ért polgárnak vett fel, azzal az ürüggyel, hogy a városi pénztárnak pénzre van szüksége. A városi tanács eljárása nagy botrányt okozott. A polgárság kiváltságainak sérelmét látta a rácok felvételében, s a város felsőbb hatóságai, elsősorban a magyar kamara éktelen haragra gerjedtek a tanács e pénzszerző akciója miatt. Az 1715. január 24-i keletű kamarai leiratból jól látható, miért haragudott meg ezért a kamara a tanácsra. A budai polgárjog vám-, elsősorban harmincadmentességgel járt együtt. A Tabánban lakó rácok között sok volt az ún. görög kereskedő, akik Belgrád és Temesvár felé a török birodalommal élénk kereskedést folytattak, amiből a kincstárnak, kamarának jelentős haszna lehetett. A polgárjoggal járó vámmentesség miatt a kamara elesett ettől a jövedelmétől. Persze a kamara érvei között felemlíti a városi kiváltságok, így a jövedelmek sérelmét, azonkívül azt is, hogy a városi polgárság „tisztes közösségét" eretnekekkel fertőzik meg. Mindenesetre a kamara beavatkozása már későnek bizonyult, mert a tanács a polgárdíjként befizetett összeget visszafizetni nem tudta, így a felvett rácok megmaradtak polgárnak. A kamara — mivel a rácoktól kapott pénzt lényegében állami teher, az országgyűlési taksa fizetésére fordították — ezek után megelégedett annyival, hogy a már felvetteket polgárjogukban halálukig megtűrte, de új rác polgárok felvételét szigorúan megtiltotta, „nehogy a katolikus város görög vallásúaktól, vagy eretnekektől megfertőztessék".

74 Az egész ügy 1727-ben végül is a budai rácok javára rendeződött, mert az 1727, május 5-i királyi biztosi leirat megengedte, hogy rácokat polgárokul felvehessenek.

75 Persze ebben nagy része volt a Budán súlyos terheket viselő rácok állandó panaszainak s az azzal kapcsolatos folytonos zavaroknak és ellenségeskedéseknek. 74