Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

azonban a bevétel már 5819 Ft, 1718-ban pedig 4669 Ft. A további években már nem ilyen nagy a söradó összege, bár teljesen változó. A söradót a város területére rendszerint az előbb említett vidéki sörházak által behozott és a városban főzött, sőt a sörbehozatal megtiltása miatt elmaradt söradó pótlása végett a bérbeadott városi sörházban főzött sör után is egyformán, akónként 15 kr-jávai vetették ki. A városi sörházban főzött sör utáni adót néhányszor a sörház jövedelmei között számolták el, mint pl. 1727-ben. A söradót nem használták fel mindig rendeltetésszerűen kórházi, ill. szegényházi célokra. A tanács 1721. évi közlése szerint pl. a söradókból sok mindenre jutott : városi kiadásokra, a szegényház, a kórház költségeire, alamizsnákra, rabok ellátására, a városháza építési költségeire, mesteremberek fizetésére stb.

65 Ez az eljárás a kiváltságok értelmében nem volt jogszerű, amiért a polgárság és a királyi biztos meg is vádolta a tanácsot.

66 A város területére behozott idegen borok utáni vámot a számadáskönyvekben csupán a budai lakosoknak — rendszerint rácoknak — Buda határán túlról, főleg budafoki, budaörsi szőleikből behozott boraikra vonatkozólag találunk. A ráckevei Savojai- és a budaörsi Zichy-uradalomban ugyanis budai lakosoknak — természetesen jobbágyi kötelezettségek mellett — szőleik voltak, a termést onnan csak borvám ellenében lehetett hazaszállítani. Buda városa egyébként idegen bor behozatalát általában megtiltotta, hogy ezzel a budai boroknak Budán kizárólagos piacot biztosítson. A borvámot csak 1714-től kezdve szedték, azelőtt, elsősorban rác szőlőbirtokosok, vámmentesen hozhatták be Buda határán kívül termett boraikat. A tanács azonban — a kiváltságokban biztosított joga alapján — 1714-től kezdve akónkint 15 kr vámmal terhelte meg ezeket a borokat. A rác lakosság nagyon felzúdult a megterhelésre, fűt-fát megmozgatott, felment egészen a kancelláriáig, azonban a felsőbb hatóságok a budai tanácsnak adtak igazat. A borvám ugyanis szokásos dolog volt, Budafokon pl. Buda borait vámolták meg.

67 A rácok ügyét a ráckevei uradalom is pártfogolta, s Buda később úgylátszik valamivel mérsékelte a borvámot, mert 1727-ben egy negyed szőlő (800 D öl) után csupán 1 Ft 15 kr-t kért.

68

. (Egy negyed szőlőn 5 akónál rendszerint több termett.) A fokamarási számadáskönyvekben eleinte a rendkívüli bevételeknél számolták el a borvámot, 1726-tól kezdve azonban külön tételt kapott. A borvám csak néhány száz forintot tett ki évente, tehát nem volt jelentős bevétel. A város fejlődésével, lakosságának növekedésével kapcsolatosan emelkedést mutat a városi pénztár hagyományos, a polgárdíjakból származó jövedelme is. A polgárdíjakból származó bevétel különféle nagyságú az egyes években. A számadáskönyvek pl. 1712-ben 576, 1714-ben 1356, 1719-ben 394, 1722-ben 221, 1728-ban 1337, 1732-ben 1098 Ft-ot számoltak el ilyen címen. A bevétel egy 1735. évi kimutatás szerint 1724-től 1732-ig 7633 Ft volt, 150 Ft hátralék és 181 Ft behajthatatlan hátralék mellett.

69 A tanácsnak sikerült elérnie a kamarai adminisztráció korában szokásos polgárdíj felemelését. A polgárdíj 1716-ban pl. egy 73