Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
A különféle városi vámok jövedelme, amint már említettük, a Rákócziszabadságharc alatt nagyon lecsökkent, csupán 1709 táján, a kereskedelmi kapcsolatok helyreállásakor kezdett ez a bevétel növekedni. Az 1720-as évekig azonban nem mondható túl nagynak a vámok hozadéka, 1713ban pl. 1193, 1714-ben 1165 Ft, 1715-től 1721-ig a Rákóczi-szabadságharc alatti nívóra süllyedt le. (Legkevesebb 1717-ben, összesen 236 Ft 42 kr.) A vámjövedelmek ilyméretű csökkenése valóban meglepően mutatja Buda nagyon vérszegény kereskedelmi életét, amit a számadáskönyveken kívül egyéb források is alátámasztanak. Az 1716. évi királybiztosi vizsgálatnál is keveslik a vámok és vásárok bevételeit, a tanácsnak magának is lesújtó a véleménye a budai vásárokról, amelyek szerinte nem is érdemlik meg a vásár nevet, mert jó, ha egy vásár 6 Ft-ot jövedelmezett. A tanácsnak a királyi biztoshoz intézett válasza szerint igen sokat ártott a budai vásárok jóhírének a budai várparancsnok, ki a vásárra jövő vidéki lakosságot (jobbágyokat) erőszakkal trágya- és fahordásra fogta be s ezzel a vásárosokat elijesztette. A budai harmincados is közreműködött a vásárra jövők elijesztésében a túlzott behajtásokkal. 62 A vámok és vásárok jövedelme csupán 1722 után emelkedett fel annyira, hogy ebből a város kereskedelmi életének némi fellendülésére lehessen következtetni. A vámok jövedelme ebben az időben általában évi másfélezer Ft körül volt, a 2000 Ft-ot nem érte el egy esztendőben sem. A vámokat (kövezetvám, piaci helypénzek, mérlegdíj, kikötővám vagy révdíj, vásárdíjak stb.) egyébként két vámszedő, a vízivárosi és a tabáni szedte be. A tabáni tulajdonképp bérelte az ottani vámok jövedelmét. 63 A vámokhoz hasonló jellegű, jövedelem volt a városba behozott sörre, illetve a városban főzött sörre kivetett söradó, az ún. Bieranschlag, azonkívül a Buda területére behozott idegen borok után szedett vám. A söradót 1703-ban a kiváltságokkal együtt kapta meg a város, s amint említettük, ezt a jövedelmet Budának kórház céljaira kellett fordítania. A szatmári béke után a söradó továbbra is jelentős jövedelmi ágat képvisel, bár a tanács nem mindig engedélyezte idegen sör bevitelét a városba. A városi sörház felépítése után (a Vízivárosban) 1712-ben pl. Buda megtiltotta idegen sör behozatalát s ezt a tilalmat az akónként fizetendő 15 kr söradó ellenében sem volt hajlandó feloldani. Sőt a tanács helybeli sörf őzöknek sem engedélyezte, hogy a helybeli vendéglősöknek sört adjanak el, annyira monopolizálni igyekezett a sörfőzés jogát sajátmaga számára. A tilalom miatt elsősorban az akkor Budára sört szállító pesti, váci uradalmi, óbudai, szentendrei, ráckevei és budafoki sörfőzők hördültek fel, de panaszt emeltek maguk a budai sörfőzők is, és a királyi biztostól kérték a sörbehozatal zárjának feloldását. A királyi biztos nyomására a tanács a tilalmat megszüntette, bár közben hangoztatta, hogy ökonómiájuk érdekében szabad királyi városoknak ilyesmire joguk van 64 . A főkamarási számadáskönyvekben 1711 után először 1716-ban találkozunk a söradó tételével, akkor csupán 57 Ft a bevétel. 1717-ben 72
