Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

súlyos belső társadalmi ellentétekkel és zavarokkal tarkított fejlődési folyamata, melynek végére 1737-ben erélyes intézkedés, a városi tanácsnak a királyi biztos által történt elcsapása tett pontot. Az 1712—1737-ig terjedő korszak különösen alkalmas tehát a városi gazdálkodás jelenségeinek vizsgálatára. Megjegyezzük, hogy a város jövedelmeit és kiadásait részletesen csak 1732-ig tekintjük át, ugyanis az 1732-ig tartó gazdálkodás képezte az 1734—37. évi kamarai vizsgálat tárgyát. A városi jövedelmek viszonylagos növekedése, mely általában az 1711 utáni korszakot jellemzi, tulajdonképp — amint már említettük — a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben megkezdődött. A városi bevételek ekkor már elérték az 1702. és 1703. évi összeget, sőt túl is lépték azt. A bevétel 1702-ben 16014 Ft, 1703-ban 10432 Ft, 1710-ben 16633 Ft, 1711-ben 15 159 Ft.

47 Ugrásszerűen emelkedett a városi pénztár bevétele 1712-ben, amikor is a pénztári számadáskönyv 32 583 Ft 56 kr bevételt mutat ki. Mindenesetre ez a bevételi összeg már tükrözi a Rákóczi-szabadságharc utáni bizonyos fokig megélénkülő gazdasági életet. A bevétel a következő években nem igen szállt ez alá, hanem ezt inkább fokozatosan túlszárnyalta. Részletezzük elsősorban azt, hogy miből tevődtek össze ezek a jövedelmek. Nyilvánvaló, hogy a város jövedelmi forrásai egyelőre jórészt azok, amelyek a Rákóczi-szabadságharc alatt voltak, illetve azok, amelyeket a városnak a kiváltságosokkal járó jogosítványok és haszonélvezetek jelentettek. A városi tanács szemmelláthatólag kettős célt tűzött ki maga elé, egyrészt a régi jövedelmi források biztosította bevételek növelését, másrészt azonban új jövedelmi források megszerzését a város számára. Mindezt lehetővé tette részben a város fokozatos fejlődése, ami a jövedelmek automatikus növekedésével járt együtt. Viszont a városi tanácsnak kötelessége volt az is, hogy most már tüzetesen hozzálásson a privilégiumok alapján a városi gazdálkodás kiépítéséhez. A régi, 1711 előtt is élvezett jövedelmek közül továbbra is a legfontosabb a porcióval együtt beszedett városi, illetve háziadó. A Rákócziszabadságharc alatt, tekintettel a súlyos gazdasági viszonyokra, a császár felmentette a várost a porció alól. Igaz ugyan, hogy a császári katonaság eltartására a polgárságnak kellett rendkívüli adót fizetnie, ez azonban nem érte el sem az 1703 előtti, sem pedig az 1710—11 utáni, porció nagyságát. (1705-ben pl. 2503, 1707-ben 897, 1708-ban 2990 Ft.) A súlyos anyagi helyzetben lévő lakosság eme adózás ellen is zúgolódott és számtalanszor felhánytorgatta a tanácsnak a későbbi évek folyamán. A porciót (s a vele együtt beszedett városi adót) a szabadságharc vége felé újból kivetették, mégpedig 1710-ben 7696, 1711-ben 6546 Ft-nyi összegben.

48 A szatmári béke után rögtön felszökken a porció és a városi adó együttes összege: 1712-ben 15 050, 1713-ban 10 318, 1714-ben 11821, 1711-ben 18 843, 1716-ban 21 103, 1717-ben 19399 Ft kerek összegben a főkamarási számadáskönyvek szerint. Atovábbi években is 17—20 000 Ft között szedték be ezt az adót.

49 A porció tehát súlyos teher, de nem 69