Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
hűségre, sőt a város németségére való hivatkozás eredménye néha egy kis engedmény, valamely jövedelmi forrás átengedése. így került a város használatába 1691-től 1694-ig a két rácvárosi melegfürdő s 1697-ben pedig —• amint említettük — újból a Rudasfürdő. A fürdő csak 1700-ban hozott a városnak komolyabb hasznot, 450 Ft-ot, de már 1702-ben pl. 1202 Ft-ot fizetett érte a bérlő. Ugyancsak sok könyörgésre a kamarai adminisztrátor elengedte néha a városi szőlők utáni tizedet (az egyházi tizedet ebben az időben a kamarai adminisztráció szedte be), vagy a városi bor utáni fogyasztási adót. Persze a tanács mindennél sokkal többet kért, de kérelmeinek jórészét sokszor válaszra sem méltatták. Milyen kevés volt a város jövedelme, jól látható ez abból, ha Összehasonlítjuk a porció és a városi bevételek összegét. A városi pénztárba 1693-tól 1703-ig összesen 115 132 Ft 36 kr folyt be, ebből a porció 83 725 Ft 30 kr. A város tiszta jövedelme csupán 31 407 Ft 06 kr volt, évi átlagban nem több, mint 3140 Ft. Hz a jövedelem, mégha az akkori Buda esetében csak néhány ezer lakossal rendelkező várossal is kell számolnunk, a város anyagi erőforrásaiból származható jövedelemnek csak igen szerény százalékát tette ki. Mit lehetett ilyen csekély összeggel elérni? A városi jövedelmek több mint 2 / 3-át tisztviselői fizetésekre kellett fordítani, pedig a város tisztviselői közül nem is kapott mindenki fizetést. A polgármesternek is csak 1695-től van évi 200 Ft fizetése, a tanács tagjai pedig fizetés helyett beérték a porció és a katonai beszállásolás alól való mentességgel. Pedig a tisztviselői kar nem is volt, nem is lehetett nagy létszámú. A tanács pl. megfelelő anyagi eszközök hiányában alig fizetett valamit a városi tanítónak, 20 Ft volt az évi fizetése, holott a hóhér 38-at kapott. Nagyobb beruházások, építkezések nem is voltak 1703-ig Budán. Csupán a városháza építésére fordítottak nagyobb összeget, ami érthető is. Ezenkívül vett a város 79 Ft-ért szőlőt, ellátta a városi szőlők művelésének költségeit, 600 Ft-ért megvette a kamarai harmincadházat, elkészíttette 693 Ft-ért a vérpadot. Aránylag sokat költött ajándékokra, tiszteletdíjakra és útiköltségekre, ezek azonban a város szemében igen fontos ügyért, a városi kiváltságokért kiadott összegek voltak. A kiváltságok megszerzésére pedig a város úgyszólván semmi kiadást sem sajnált. A kiadások fedezésére többször már ekkor kölcsönt vett fel a város ( 1695ben.pl . 1050, 1698-ban 1000, 1702-ben 900, 1703-ban pedig 1800 Ft kölcsön szerepel a számadáskönyvekben), bár a kamarai adminisztrátor tiltotta a kölcsönök felvételét. 35 A városi gazdálkodás kezdetleges viszonyai természetesen nem írhatók csupán a bécsi udvar kiváltságokat megvonó politikájának rovására. A török uralom utáni kezdetleges gazdasági viszonyok szintén kihatással voltak a város jövedelmeire. A városnál maradt jövedelmi források többet hoztak volna, ha a város lakói gazdagok és több adót fizethetnek, ha a gazdasági élet vérkeringése nagyobb vámjövedelmeket biztosít a városi pénztárnak. A városi tanács kezében maradt jövedelmi források csekély hozadéka is hozzátartozik tehát a primitív viszonyok 61 •,••'• . ••: • ..•• • • . ••...•;•'. •'•: • '• vi. •.
