Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

a budai harmincados (a kamarai adminisztráció alkalmazottja) is kezelte bizonyos juttatás (discretio) ellenében. Buda 1696-ban megkapja a kövezetvám szedésének jogát és 1701-től kezdve vásárdíjat is szed. A piaci díjak, helypénz, kövezetvám, révdíj és vásárdíj neveken szereplő városi vámok az összes bevételeknek kb. több mint egyötödét tették ki, úgyhogy a körülményekhez képest elég tekintélyes összeget jelentettek (kb. 600—700 Ft-ot évente). Budának egyébként 1689-től kezdve hetivásárok tartására, 1696-tól pedig országos vásárok tartására van joga. B fontos, a városi élettel szorosan összefüggő jogosítványok tehát még a kamarai adminisztráció korában a város tulajdonába jutottak, és ezek a jogosítványok alkották a vámok címén beszedett jövedelmek alapját.

34 A város legrégibb jövedelmi forrásai közé tartoztak a polgárjog elnyeréséért fizetett díjak. A város kötelékébe újonnan felvett polgár eleinte 5 Ft-ot, később 8 Ft 30 kr-t, 1700-tól kezdve már 20 Ft-ot fizetett ; a tanács önkényesen emelte a taksát, nyilván a város jövedelmeinek növelése végett. A polgárok felvételi taksájának emelése sok panaszra adott okot. Polgárnak csak katolikus vallású, elsősorban német esetleg magyar nemzetiségű lakos volt felvehető, a polgárjog megszerzéséhez, egyelőre különös vagyoni vagy ehhez hasonló feltételeket nem kötöttek» A rácok mint görögkeleti vagy görögkatolikus vallásúak egyelőre nem lehettek polgárok, ők a város protekturátusa alá tartoztak, amiért a már említett védelmi díjat fizették. Bzek voltak az adókból és a vámokból eredő jövedelmek. A jövedelmek másik csoportja a kamarai adminisztráció által meghagyott haszonélvezetekből s kisebb, a városokban a'dódó bérletekből tevődött össze. legfontosabbak voltak ezek közül az 5 városházi, a 3 várbeli és a 3 vízivárosi városi mészárszék után fizetett bérleti összegek. A városházán egyébként pékek és fűszeresek is béreltek bolthelyiséget. Bzek jövedelme pl. 1692-ben 240 Ft 39 kr, 1695-ben 138 Ft, 1698-ban 265 Ft 15 kr, 1702-ben 374 Ft 44 kr. Állandó, havonkénti jövedelmi forrást jelentettek a piaci bódék bérleti díjai, amelyek 1699-ben csak 25 Ft-ot, 1703-ban azonban már 108 Ft-ot jövedelmeztek a pénztár számára. A városnak falerakótelepe (Holzstadl) is volt, amelyet rendszerint az ácsok vagy fakereskedők béreltek évi 35, illetve 43 Ft-ért. A városházi kocsmában mérték ki a városi szőlőkben termelt vagy a város által vett borokat. A borból tekintélyes jövedelemre tehetett volna szert a pénztár, de a borok jórészét elajándékozták, vagy tisztviselői fizetésekre használták fel. így a városi kocsma jövedelme 1692-ben csak 153 Ft 50 kr, 1696-ban pl. 440, 1698-ban 184, 1700-ban pedig csak 170 Ft, több esztendőben pedig semmi. Bzek voltak a város bevételei általában 1703-ig ; valóban igen kevésnek bizonyultak, nemcsak a városi gazdálkodás kiépítésére, de az elemi szükségletekre sem voltak elegendők. A városi tanács nem is szűnik meg ezt állandóan felettesei, a bécsi kamara és a budai kamarai adminisztráció tudomására hozni. Sűrűn mennek az emlékiratok, beadványok, s a sok könyörgés, az alattvalói 60