Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

városnak és lakosságának is fő gondja elsősorban eme adók és szolgáltatások előteremtése volt. A városi kiváltságok hiánya miatt tehát Buda városa igen komoly jövedelmi forrásoktól és lehetőségektől esett el. Nyilvánvaló, hogy Budán ilyen körülmények között nem lehetett szó komolyabb igényű, városi gazdálkodásról. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha a városnak megmaradt bevételeket és az azokból adódó beruházási, gazdálkodási lehetőségeket áttekintjük. Amint említettük, a kamarai adminisztráció átadott bizonyos jövedelmi forrásokat, elsősorban a város igazgatásának a költségeire, tisztviselők fizetésére, egyéb közszükségletekre. A város gazdálkodása, a pénzügyek kezelése is teljesen a kamarai adminisztráció ellenőrzése rnellett folyt, úgyhogy az minden évben felkérette magához az eleinte a város polgármestere, 1694-től pedig a városi főkamarás által összeállított városi számadásokat s ezek alapján rendeletekkel szabályozhatta a bevételek hovafordítását. A kamarai adminisztrátor élt is ezzel a jogával, a tanács ezzel szemben vonakodva teljesítette ezt a kötelezettségét, mert ebben joggal a városi kiváltságok egyik legnagyobb sérelmét látta, s 1694-ben össze is tűzött e miatt a kamarai adminisztrátorral.

32 Összegezzük először a bevételeket. A város legnagyobb bevétele a porció volt (tulajdonképpen contributio), ez azonban nem számított városi jövedelemnek, mert továbbítani kellett a hadikasszába. A porciókontingenst mindenesetre a városi tanács osztotta fel a lakosság között, s ő állapította meg az esetleges mentességeket is. A porcióval együtt vetették ki és szedték be a városi háziadót (rendes, rendkívüli adó). Ez már a városé maradt, s ez alkotta a városi gazdálkodás legnagyobb jövedelmét, amelynek jogalapja egy 1688. június 30-i kamarai adminisztrátori rendelet volt. A háziadó a porció összegének kb. egyharmada. 1698-ban pl. 2053, 1699-ben 3095, 1700-ban 2260, 1701-ben 2187 Ft összegben vetették ki a lakosságra. (A porció és a háziadó együttes összege 1698-ban 7863, 1691-ben 8284, 1700-ban 6285, 1701-ben 9423 Ft.) A porción és a háziadón kívül külön adót fizettek a rácok és a zsidók (összesen 2), mégpedig az ún. védelmi díjat (Schutzthaler).' A rácok védelmi díja évi 800 Ft volt, amelyet 1700-ig fizettek a városnak, utána a kamarai adminisztráció szedett be tőlük ilyen címen évi 300 Ft-ot. A rácok ezenkívül kötelesek voltak a városi szőlők művelésére évi 200 Ft robotmegváltási összeget is fizetni. A zsidókat a védelmi díjon kívül meglehetősen magas iparadó lerovására is kötelezték, úgyhogy e nagy adóztatás elől a kamarai adminisztrációnál kerestek menedéket, mint kamarai védett zsidók.

33 Az adón kívül számottevő jövedelmi forrást képeztek a különféle városi vámok, mérlegpénzek, piaci díjak, amelyeket kezdetben piaci helypénz és révdíj, később vásárdíj és kövezetvám címén számoltak el a számadáskönyvekben. E jövedelmeket a városi vámszedő szedte be vagy bérelte, sőt a kikötött hajók után szedett ún. révdíjat (Stegrecht) 59