Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

jogosultságát a város községi mészárszékek bérbeadása útján gyakorolta.

27 A fogyasztási adóval megterhelt italmérésen és a mészárszéktartási jogon kívül egyéb kisebb királyi haszonvételeknél nemigen mutatható ki, hogy azok a városnak ekkor bármi jövedelmet is hoztak volna. Az egykorú kamarási számadáskönyvek mélységesen hallgatnak pl. a téglaégetés, a malomjog, a halászat hozadékairól. Pedig nyilván ezek a jogok is jövedelmeztek valamit, csak nem a városnak, hanem a kamarai adminisztráció pénztárának. A téglaégetésről Budán a Rákóczi-szabadságharc előtti időben igen kevés adatunk van. Annyi azonban bizonyos, hogy ez is a császáriak monopóliuma volt, már azért is, mert a Vár katonai újjáépítésénél elsősorban a császári közegeknek volt szükségük téglára. Valóban már 1691-ben arról olvashatunk, hogy a kamarai adminisztráció a katonai kórház létesítése ügyében rendelkezik, melynek helyét nem messze a császári téglaégetőtől jelöli ki.

28 A téglaégetés kezdetleges körülményeire és a nagy téglahiányra hívja fel a figyelmet a budai tanács 1695. évi emlékirata a kamarai adminisztrációhoz. Ebben előadják, hogy a Várban és a Vízivárosban sok háznak nincs kéménye, ami állandó tűzveszélylyel jár. A háztulajdonosok nem tudnak kéményt építtetni, mert Budán nagy a téglahiány. Ezért a tanács arra kéri az adminisztrátort, hogy a jezsuiták és Wilfersheimb hadbiztos telke között téglaégető számára térséget jelöljön ki.

29 Ha e kezdetleges körülmények között volt is valami jövedelem a téglaégetésből, az csak a kamarai adminisztrációé lehetett, mert a téglaégetők után szedett díj telekkönyvi jövedelemnek számított, ez pedig a császáré volt. A malmok jövedelmeiről a Császármalom kérdésével kapcsolatban már részben megemlékeztünk. A malmokról szintén kevés adatunk van a kamarai adminisztráció korából. Wabler Ferenc budai polgár 1700-ban szélmalmára 5 évi adómentességet kér. A budai tanács a kamarai adminisztrációnak javasolja az adómentesség megadását, tekintettel arra, hogy Budán kevés a vízimalom. (Lndsmühl, ezen patak által hajtott malmot kell érteni, nem pedig hajómalmot. Hajómalmok nyilván voltak a Dunán, de ezek télen a fagy miatt nem működhettek. Ezért volt szükség más malmokra is.) Wabler a kamarai adminisztrációtól meg is kapja az adómentességet, ami mutatja, hogy a malom jogosultság jövedelmei felett is az adminisztráció rendelkezhetett.

30 A dunai halászat, főleg a vizafogás haszonélvezetének a jövedelmét szintén a császári kincstár tartotta meg magának.

31 Természetes, hogy a kisebb királyi haszonvételek nemcsak azért nem voltak a városi gazdálkodás számára hasznosíthatók, mert jórészüket a császári szervek foglalták le. Az újonnan betelepült város, nem utolsósorban a kamarai igazgatás miatt, akkor még olyan szegény volt, hogy pl. sörház berendezésére vagy pl. a hajóhíd felépítésére nemigen lett volna pénze. A város, a lakosság anyagi megerősödését akadályozták a bécsi kamara és a katonaság által kivetett súlyos adók és terhek, a 58