Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

kapunk, ha a szabad királyi városi kiváltságok egy másik igen fontos tényezőjének, a kisebb királyi haszonvételek hovatartozásának kérdését vesszük ilyen szempontból vizsgálat alá. A szabad királyi városok által élvezett ún. kisebb királyi haszonvételek : a sör- és szeszfőzés, az italkimérés, a mészárszéktartás, a malomtartás, a téglaégetés, halászat, vadászat jogosítványai közül főleg a sörfőzésnek, borkimérésnek, a malomjognak és a téglaégetésnek volt nagy jelentősége a városi gazdálkodás szempontjából, nemcsak a jövedelmek, hanem városi üzemek (sörház, téglaégető, malom) létesíthetése miatt is.

22 A haszonélvezetek vagy saját kezelésben, vagy bérlet útján jövedelmeztek a városoknak. A kamarai adminisztráció a városi kiváltságokkal járó haszonélvezetek jórészét is az osztrák kincstár számára foglalta le Budán. Először is sörházat építtetett a Tabánban, közel a Duna partjához, a Rudasfürdő mellett. A császári sörház, amint nevezték, élvezte a sörfőzés és a szeszfőzés monopóliumát, s Buda kísérlete, hogy legalább a sörfőzőt megszerezze magának (a jogosultság nélkül), hosszú ideig eredménytelen maradt. Pedig a kamarai adminisztráció többször bérbe adta, sőt eladásra kínálta a sörházat, többek között a kremsmünsteri apátnak is. Az 1691. évi sikertelen kísérletek után, 1696-ban a város már csak a sörház bérletét szeretné megszerezni, de eme újabb próbálkozását sem koronázta siker. A tanács hajlandó lett volna új sörház építésére is, ezért 1700. március 4-én erre a célra a kamarai adminisztrációtól telket is kért. Ekkor sem ért el semmit, mert 1701. december 23-án újból folyamodik a sörház építésének engedélyezéséért és sö főzési jogosultságért. Minden hiába, a városi sörház kérdése csak 1711 után oldódott meg.

23 A sörmérésből volt valami jövedelme a városi pénztárnak, mert a vámszedő a sör akó ja után a sörmérőtől 1 krajcárt szedett. A sörmérésből a sörházon kívül a kamarai adminisztráció még az italmérés után fizetendő fogyasztási adó (accisa) révén is hasznot húzott.

24 Mindez a katonaság jogtalan italmérésével együtt sok kárt okozott a városnak. A bormérés jogosultságát szintén a városnak engedték át ; a városháza épületében levő kocsmában mérte ki a város saját borait, azonkívül egyéb borokat is.

25 A bormérés esetében inkább az előbb említett fogyasztási adó és a katonai markotányosok versenye miatt panaszkodott sokat a tanács a kamarai adminisztrációnál, mert a katonaság adófizetésre nem volt kötelezve, s így olcsóbban mérhette az italt, azonkívül a katonaság, sőt a polgári lakosság fogyasztását is elvonta a városiaktól. Az 1702. és* 1703. évi városi kamarási számadásokban vendéglők után szedett díjakkal is találkozunk.

26 A város szőlőit, pincéjét és kocsmáját, a város egyéb ingatlanával (ház) együtt egyébként egy külön t sztviselő, az alkamarás kezelte, szemben a főkamarással, aki a pénztár, a pénzjövedelmek kezelője volt. A borméréshez hasonlóan a város jövedelmét képezte a mészárszéktartás (ius macelli) jogosultságának a haszna is. Persze a mészárosoktól is kért fogyasztási adót a kamarai adminisztráció. A húskimérési 57 .