Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kubinyi András: Jahrbuch des Vereines für Geschichte der Stadt Wien. (Bd. 5-11. 1947-1954) 566-571

(Das Runtingerbuch, a Deutsche Handelsakten VI. kötete) található bécsi vonatkozásokat, és ezek alapján áttekintést nyújt Bécs XV. század eleji kereskedelméről. A Runtinger-cég, amelynek számadásait Bastian kiadta, regensburgi volt. A cikk számos magyar, köztük budai adatot tartalmaz. Úgy látszik a XV. század elején nem érvényesült erősen Bécs árumegállító joga Magyarország felé, mert egy 1428-as adat szerint délnémet kereskedők Bécsen át járnak Budára (17). A cikkben elszórt adatokon kívül külön is foglalkozik a magyar kereskedelemmel. Buda esetében is kivizsgálandó kérdés az a megállapítása, hogy Bécsben, fejedelmi székhely jellege miatt, az árukereskedelemben csak kevés bécsi tőke forgott (26). Ezen kívül foglalkozik a cikk a távolsági kereskedelem költségeivel is. Az ismert Alfons Lhotsky Thomas Ebendorfer c. tanulmánya (5/6. 1947. 93—107.) a XV. század nagy osztrák történetírójának életéről és műveiről szól. Tulajdonképpen azt akarja kimutatni, hogy ,,

wohin die cisalpine Kultur ohne den später einsetzenden Einfluss der italienischen Renaissance mit eigenen Mitteln und aus eigener Kraft geführt haben würde" (93). Erre a legjobb példa Ebendorfer élete. A nagy tudóst és diplomatát római útja alkalmával sem fogta meg az antik hatás. A középkori városi közigazgatás kérdésével a városi patriciátus szerepével foglalkozik Walter Weinzettl Die undatierte Genanntenliste der Wiener Ratstafel c. cikke (11. 1954. 3—28.). A külső tanács helyére lépett ,,Genanntenkollegium" a város közigazgatásában fontos szerepet viselt. A közölt lista a XV. század második felének elejéről származik. A tagok életviszonyai alapján megállapítja, hogy mind háztulajdonos volt, foglalkozásuk különböző, de az a negyven, aki az oklevelekben állandóan szerepel, a város leggazdagabb, Weinzettl által honoratiornak nevezett rétegéből való. Egy térképen bemutatja a „

Genannten"-ek birtokában levő házakat. Alphons Lhotsky másik tanulmánya, Mittelalterliche Lobsprüche auf Wien (11. 1954. 29—34.), összeállítja a Bécset dicsérő középkori szövegeket. Bécs ipartörténetének legjobb szakértője, Heinz Zatschek több, igen érdekes cikkel gazdagította Bécs történetét. Die Handwerker Wiens c. tanulmányában (8. 1949/50. 31—38.) Aeneas Sylviusnak egyik Bécsről szóló leveléből indul ki, amely szerint kevés Bécsben az itt született lakos, és többnyire idős korban házasodnak a férfiak, de fiatal nőket vesznek el. XVII. századig terjedő adatsorozattal igazolja ezt a tételt. Az iparosok többsége nem bécsi eredetű, és mivel a céhszabályok értelmében az a legény, aki mesterözvegyet vesz el feleségül, könnyebben nyeri el a mesterjogot ; ez általános szokássá válik, idős feleségük halála után maguk is öreg korban fiatallal házasodnak össze. így azután ritka az iparos családokban a gyermekáldás. Egy másik cikkében (Aus der Geschichte des Wiener Handwerks während des Dreißigjährigen Krieges, 9. 1951. 28—74.) lényegében az előbbi tanulmányt folytatja. Fennmaradt a bécsi pékcéh 1633. évi tagnévsora. Zatschek a végrendeletekből és egyéb levéltári adatokból minden egyes tag életét ismerteti. Az adatok itt is igazolják az Aeneas Sylviusi megállapítást. Az 51 tag közül 33 származáshelyét 568