Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom I. Period feudalizma XII-XVII vv. (Moszkva története I. kötet. A feudalizmus korszaka, XII-XVII. század). Moszkva, 1952. 548-562

faktúrák kialakulásáról írt fejezet többek között arra a kérdésre keres választ, miképpen dolgoztak a moszkvai iparosok, milyen szervezetekbe tömörültek? Céheik nyugat-európai értelemben nem voltak, de ahhoz hasonló testületeik (,,rjad"-nak nevezett korporációk) igen. Ezek azonban egyáltalában nem voltak egymással összehangolva, sőt egymástól erősen eltérő berendezésűek. Szokásba jött a mester és az inas közti szerződés megkötése. Eszerint az inas fizetett mesterének a tanításért, ennek fejében a mester házába fogadta, élelemmel, ruhával látta el, tanította. Számos adat szól arról is, hogy a mesterek kegyetlenül kizsákmányolták a gondjaikra bízott inasgyermekeket, ütötték-verték őket. Adataink szerint nők is dolgoztak, különösen az építőiparban. Manufaktúrák főleg a fegyvergyártás területén keletkeztek (nem nevezték manufaktúrának, de ahhoz hasonló szervezet volt ez, amelyet a nyugat-európaihoz hasonló társadalmi szükséglet hívott életre). A moszkvai fegyvergyárban a XVII. század végén mintegy 300 munkás dolgozott, amely így valóságos nagyüzem. Már nemcsak Moszkva város szükségletére gyártottak ágyukat, hanem más városok megrendelésére is. Mindinkább kialakult ezekben a manufaktúraszerű üzemekben a munkamegosztás. Az ágyú- és puskagyáron kívül lőpormalom és gránátgyártó üzem is működött Moszkvában a XVII. században. A téglaégetőknél az a különös sajátság figyelhető meg, hogy nem alakult ki racionális munkamegosztás : minden munkás a munka valamennyi fázisát végezte, tehát nem manufaktúra, csak egyszerű kooperáció ez az üzem. Voltak Moszkvában olyan üzemek is, amelyek nemcsak a város, hanem már az egész birodalom szükségleteire dolgoztak. Ilyen volt a pénzverőház, ilyenek a papírmalmok, amelyek az egész ország számára gyártották az imakönyvekhez, vagy egyéb, a vallási kultusszal összefüggő, sőt világi célokat szolgáló könyvekhez szükséges papírt. Mindezek manufaktúra-formában szervezett kincstári üzemek voltak. Teljes bérjegyzékek természetesen nem maradtak ránk, csak töredékek. Ezekből kitűnik, hogy egyes ügyes mesterek igen szépen kerestek, a gyengébbek kevesebbet. A munkavállalók általában pénzbeli és egyúttal természetbeni fizetést kaptak. Már a korábbi korszakoknál is utaltunk rá, hogy a XVII. századtól kezdve megrendelésre termelés mellett egyre nagyobb fontossága lesz a piacra termelésnek. Vannak azonban olyan iparágak is, ahol úgyszólván kizárólagos a megrendelésre termelés, így pl. a fényűzési iparágakban (díszruhák az udvar tagjai részére, egyházi ornátusok stb.). A munkaidő a moszkvai üzemekben a XVII. század folyamán általában naponta 12—14 óra, a munkafeltételek kedvezőtlenek, a bérek — eltekintve a néhány nagyon jól kereső kiváló mestertől —• alacsonyak. A munkás teljesen ki van szolgáltatva a munkáltatónak. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy ezek még nem szabad bérmunkások, olyanok, mint akikről Marx a XIX. század közepén írt. Ezek többsége születésétől többé-kevésbé függő helyzetben van vagy a cári 560