Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom I. Period feudalizma XII-XVII vv. (Moszkva története I. kötet. A feudalizmus korszaka, XII-XVII. század). Moszkva, 1952. 548-562

kincstárral, vagy valamelyik egyházi testülettel, vagy a várossal szemben (mint a fekete századok tagjai). A szabad bérmunkások száma még elenyészően kevés. Ebben a korszakban kialakult már az összorosz piac, amelynek természetes központja Moszkva. A gazdaságon kívüli kényszer is közrejátszik a város gazdasági virágzásának szinte szüntelen fenntartásában : ha rossz a termés, a város környékén levő falvak lakóit arra kényszerítik, hogy terményeiket csakis Moszkvában adhatják el. Kialakultak egyes termények állandó piaci helyei a varosban (amint Pesten is látjuk a XVIII században), máshol van a hal-, máshol a főzelék-, vagy élő állatpiac. Megindul a kínai tea és a svéd vas importálása a moszkvai piacra (utóbbi főleg Novgorodon át). Moszkva a szibériai prémeknek európai jelentőségű piaca, a vámkönyvekből kitűnik, milyen hatalmas mennyiségű prém került be a városba, s onnan tekintélyes részben külföldre. A tengeri kereskedelem élénkülésével megjelennek Moszkvában a holland és angol tengerészek, sőt egymás közt vetélkednek az orosz piacért. Mind nagyobb jelentőségre tesz szert a kereskedőtőke, nagy moszkvai kereskedőcsaládok emelkednek ki a többi, kevésbé ügyes vagy szerencsés közül, és egy részük ipari vállalatokat is létesít. A XVII. század végén Moszkva már Európa egyik legnagyobb városa, kb. 200 000 lakossal (Sz. A. Bogojavljenszkij adata, 446. old.). Sajnos az egész városra kiterjedő összeírások nem maradtak korunkra, bár lehettek ilyenek is. Vannak azonban egyes városrészekre vonatkozó összeírások, de ezek is tökéletlenek. Némelyikük a nőket nem veszi figyelembe, mások felveszik az özvegyeket, de a férjükkel élő asszonyokat nem. A gyermekek általában nem szerepelnek ezekben az összeírásokban. Megbízhatatlanságuk ellenére is, jobb híján, használhatók. Tanulmányozásuk arról győz meg, hogy nagy volt az ingadozás a lakosság számában, ugyanúgy, mint a korábbi századokban. Feketehimlőjárvány esetén előfordult egyes városrészekben, hogy a „fekete emberek", közönséges munkából élő szegények 80%-a is elpusztult (akárcsak az 1831. évi kolerajárvány idején nálunk, amikor Budán forrásaink szerint főleg a szőlőmunkások közül szedte a járvány áldozatait). Külön problémát jelent a városban lakó kiváltságosaknak, nemeseknek és papoknak esete. Az ezeknek háztartásában élő, gyakran igen nagy számú szolgaszemélyzet külön színfolt volt a város amúgyis tarka, sokféle kondíciójú és állapotú lakosságának seregében. Nincs arra lehetőség, hogy a kötet valamennyi fontosabb megállapítását idézzük, vagy akár csak röviden rámutassunk azokra. Nem is lehet célunk a kötet tartalmi kivonatát adni. Arra törekedtünk, hogy bemutassuk a magyar olvasónak ezt az igen nagy jelentőségű és magas tudományos színvonalú munkát, tehát inkább a probléma-felvetéseit igyekeztünk kiemelni. Néhány kritikai ízű megjegyzést fűztünk hozzá, kizárólag a XIV. századinál korábbi részekhez, mert itt — úgy véljük — nem használták ki a szerzők az összes lehetőségeket. Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy igen hasznos és gyümölcsöző volt a kötet szer36 Tanulmányok Budapest múltjából 561