Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom I. Period feudalizma XII-XVII vv. (Moszkva története I. kötet. A feudalizmus korszaka, XII-XVII. század). Moszkva, 1952. 548-562

lottak a jó iparosok Moszkvába, ahol mesterségbeli tudásukat jól meg tudták fizettetni. Ezzel együtt járt az, hogy az ipari készítmények minősége is javult, a készítmények egyre tökéletesebbek lettek. Az ipar mind jobban differenciálódott és egyre inkább előtérbe lépett a megrendelésre dolgozás helyett a piacra termelés. Honnan hozták a mesterségük gyakorlásához szükséges nyersanyagot a fővárosba? Úgyszólván az egész országból, sot még külföldről is. Elsősorban vasra volt szükségük, hiszen, mint említettük, a legfontosabb iparág a fémművesség volt, azon belül a fegyverműves? lg (ágyú- és puskagyárak). Másik fontos ipari nyersanyag a fa és a viasz. A város élelmezésénél nagy szerepe volt annak a gabonának, húsnak, vajnak, viasznak, méznek stb., amit. az egyházi testületek tized gyanánt kaptak a lakosoktól és piacra bocsátottak. Ezenkívül persze a környékbeli falvak lakói is a moszkvai piacra vitték terményeiket. A szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést főleg a szomszédos falvakból kapta a főváros népe, a sót a tenger mellékéről, fűszereket Ázsiából. A gazdag moszkvaiak asztalán nem volt ritka a nyugat-európai bor, főleg a rajna vidékiek és franciaországiak voltak kapósak. Úgy tudjuk, a későbbiekben a magyar borok is keresettek, különösen a tokaji, amelyet főleg lengyel kereskedők ismertettek meg Európával, köztük a cári birodalom népeivel is. Erről azonban Sz. V. Bahrusin a felsorolt borfajták közt nem tesz említést (165. old). Moszkvai kereskedők gyakran utazgattak üzleti ügyekben. Pszkovban külön szállásuk is volt, de sok más oroszországi városban is említést tesznek róluk. Ugyanígy már a XVII. században olvashatunk arról, hogy külföldi kereskedők gyakran felkeresték Moszkvát. így elsősorban angolok, németek és örmények, de szép számmal akadnak ázsiai kereskedők is. Amint nő a kereskedelem, nagy és egyre nagyobb lesz a moszkvai vám jelentősége is. A vámkönyvek fontos történeti források, a szovjet történettudomány nagyra értékeli őket és közülük többet már nyomtatásban ki is adott. Nálunk bizony még nem sok történt a gazdaságtörténelem eme fontos kútfőinek megismertetésére. A XVII. századból már elég sok hiteles forrás maradt fenn. Ezeknek a felhasználásával becslésekbe lehet bocsátkozni a város lakosságának létszámát illetően. Sz. V. Bahrusin egy egykorú külföldi tudósítást, amely 80 000 lakosról beszél, nem fogadja el, mert szerinte több lakosa volt Moszkvának a XVII. század elején. Különösen a váralja, az iparosok lakóhelye gyarapodott. A közeli falvak lassanként összeolvadnak a külvárosokkal. Nem szabad elfeledkezni a moszkvai helyőrségről, az állandóan ott tartózkodó fegyveresekről. A sztrelicek (lövészek) számát 3 000-re lehet becsülni, ezekhez járultak még a tüzérek és egyéb katonák. Milyen volt az egyszerű moszkvai polgár háza? Milyen helyiségekből állt? Milyen volt a berendezése? Hogyan fűtöttek télen? Ezekre a kérdésekre keres választ az a fejezet, amely a város külső képéről és berendezéséről szól. Nálunk sajnos ilyen kérdéseket történeti müveink 558