Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom I. Period feudalizma XII-XVII vv. (Moszkva története I. kötet. A feudalizmus korszaka, XII-XVII. század). Moszkva, 1952. 548-562
t sem lesz székhelyévé, az ipar és kereskedelem területén is csak a XIX. század első felében jut el országos vezető szerephez. Fejlődését tehát nem az egyenesvonalú, csak jelentéktelen visszaesésekkel tarkított növekedés jellemzi, mint Moszkváét, hanem ellenkezőleg, a visszaesés és pangás a döntő tényező a XVI. század derekától a XIX. század elejéig. Moszkva és Budapest fejlődése különbözőségének, szinte úgy mondhatnók ellentétességének szem előtt tartása számos ilyen és ehhez hasonló gondolatot ébreszt Moszkva történetének magyar olvasójában. Az egységes orosz állam kialakulásával egyidejűleg kifejlődött az orosz emberekben, akár moszkvaiak, akár nein odavalósiak, az a hit, hogy Moszkva a világ fővárosa. Meggyökerezett a „harmadik Róma" elmélet is, amely szerinta két Róma bukása után Moszkva a kereszténység földi fővárosa. A történeti irodalomban, évkönyvekben, krónikákban egyre nagyobb teret kapnak az efféle nézetek, a görögkeleti egyház ideológiájában is gyökeret vernek, és így az egész birodalomban elterjednek. Moszkvának igen nagy jelentősége van az orosz irodalom és művészet (elsősorban az építészet és vallásos festészet) stílusformáinak kibontakozásában, a sajátságos és megkapóan eredeti orosz stílus, amely a nyugat-európai művészeti formákhoz szokott embert valósággal elbűvöli, ekkoriban már igazi nemzeti stílussá vált és Moszkvából elterjedve az óriási birodalom legtávolabbi zugáig is, Oroszország politikai cs kulturális egységének kifejezőjévé lett. Milyen volt a város gazdasági élete a XVII. században? Milyen volt a város külső képe? Ekkor kezd egyre jobban kibontakozni a bérmunka. Az iparos mester korábban jobbára maga dolgozott, most erősen terjed az inas- és segédtartás. Milyen munkafeltételek uralkodtak a városban? A bérmunkával párhuzamosan terjed a piacratermelés. Az iparosok közt igen nagy az ácsok jelentősége, mert Moszkva lakóházainak nagy többsége még mindig fából épült. Mellettük nagy szerephez jutottak a már korábban is jelentős fémműveseken kívül, az ablakkészítők, kádárok, fazekasok, szerszámkészítők, ötvösök és — tekintettel a vallásos kultikus szükségletre — a gyertyaöntők. A fejezet szerzője, Sz. V. Bahrusin azt is közli, hogy a város mely részén települtek az egyes iparágak képviselői. A takácsok többnyire nem is magában Moszkvában laktak, hanem a környékbeli falvak parasztjai téli munkaként foglalkoztak szövéssel. Egyébként nekünk is van arra adatunk, hogy Budán és Pesten sem éltek nagy számmal takácsok, hanem a környékbeli, főleg a Pesttől délre és délkeletre eső falvak parasztjai szőtték a két dunaparti főváros lakossága számára a szükséges vásznat. Egyike volt a legtekintélyesebb moszkvai iparágaknak a szűcsöké. A vallási kultusszal függött össze, hogy az ikonfestők is nagy számmal éltek Moszkvában, készítményeikkel az egész országot ellátták, illetve a vidéken működő ikonfestőknek a stílusban követendő például szolgáltak. Voltak ekkor már Moszkvában híres iparos-nemzetségek, amelyekben apáról-fiúra szállt a mesterségbeli tudás. Az egész országból áram557 ''•••:
