Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

mat is. A tájékozódást a kötet indexei elsőrangúan szolgálják, mert a helynévmutató és a mai német műszavakkal készített tárgymutató mellett Fischer még egy szótárt és formuláré-mutatót is csatolt, amelyekben mind a középkori latin, mind a középkori német terminus technicusok megtalálhatók. Ha egy tekintetet vetünk erre a három tárgymutatóra, akkor világossá válik előttünk Fischer tanulmányának gazdagsága, amely egy ismertetés keretében nem is sejtethető. Sajnálatos, hogy a részletes irodalmi utalások (majdnem szakbibliográfiának nevezhetnénk ezeket) a többször előforduló műveket csak szerzőjük szerint idézik, s a szerző neve után a részletes címet csak hosszas visszakereséssel lehet megállapítani. A kötet használhatóságát ez a tény ugyan csökkenti, de értékét nem kisebbítheti. * Mint már a bevezetőben rámutattunk, a régészet nagyobb mértékben a második világháború után kapcsolódott be a városok múltjának kutatásába. A harmincas évek nagy ásatásai (Haithabu, Dorestad) után most széles kutatóterületen nyílt meg a lehetőség az ásatások számára, s bár a végleges eredményeket még nem vonhatjuk le, a részeredmények máris rendelkezésre állanak. Ezeknek alapján veti fel Jankuhn H. kieli professzor a kérdést :

19a milyen segítséget nyújthat az archeológia a várostörténésznek? Jankuhn szerint három területen várhatunk a régészeti kutatásoktól új, közvetlen eredményeket: 1. a gazdaság- és kereskedelemtörténet, 2. a várostopográfia, 3. a városok kronológiája terén. Miután a várostörténeti kutatások olyan nagy fontosságot tulajdonítanak a távolsági kereskedelemnek, a régészet a korai ipari gócpontok felkutatásával, azok termékei elterjedésének vizsgálatával járulhat hozzá a legfontosabb kereskedelmi ütőerek felrajzolásához. Kétségtelen, hogy ez a módszer bizonyos nehézségekkel jár. Ilyen elsősorban az, hogy csak az időtálló iparcikkek (fémtárgyak, kerámia stb.) műhelyei és termékeinek elterjedése mutathatók ki. Másodszor megnehezíti az ilyen irányú kutatást a keresztény temetkezési szokás, amely a sírokat nem látja el mellékletekkel. Ez a szokás már a Meroving-korban csökkenti a temetők régészeti jelentőségét a nyugati frank területeken, a hasonló korú északi temetőkhöz képest. Mégis a Rajna menti ipar egyes cikkeinek (üveg, kerámia), vagy bizonyos fegyverek elterjedésének vizsgálata konkrét eredményekre vezethet és vezetett már eddig is. Elmennek azzal a megállapítással szemben, hogy a korai wikek nem illeszkedtek bele környezetük gazdasági életébe, hanem teljesen passzív kereskedőhelyek voltak, Jankuhn rámutat arra, hogy pl. Birka környékén igen sok nyugat-európai üvegáru található, amely nyilvánvalóan Birka kereskedőinek közvetítésével került oda. A városok topográfiáját nemcsak a teljesen elpusztult wikek ásatásánál sikerült pontosan megállapítani, jelentősek egy-egy város erődítményeire, azok fejlődésére vonatkozó ásatások is. Végül fontos adatokat szolgáltathat a régészet egyes városok kronológiájához is. Jankuhn 537 »