Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

A városi gazdálkodás magán viseli e különálló történeti időszakaszok fejlődéstörténeti jellegzetességeit. Önként adódik a feladat, hogy először 1711-ig, a városnak a szabad királyi városi rangért és közjogi helyzetéért folytatott küzdelmének idejében megvizsgáljuk a városi gazdálkodás botladozó lépéseit, azt az eredményt és alapot, amelyből az 1711 utáni kedvezőbbnek mondható korszak fejlődésének kellett kiindulnia. Vizsgáljuk meg először tehát azt, milyenek voltak a város gazdálkodásának körülményei a Rákóczi-szabadságharc kitörésének idejéig, illetve a I4pót-féle diploma kibocsátásáig, azaz 1703-ig. Ezekre a kérdésekre azonban csak annyiban térünk ki, amennyiben ezt fő feladatunknak, a városi gazdálkodás 1711 utáni vizsgálatának a megalapozása szükségessé teszi. Buda fejlődésére ebben az időszakban elsősorban a bécsi udvari kamara szervének, a budai kamarai adminisztrációnak a fennhatósága nyomja rá bélyegét. A töröktől visszafoglalt területek, így Buda is, amint ismeretes, nem magyar, hanem bécsi hatóságok uralma alá kerültek. A magyar közjog szerinti állapotokat ezeken a területeken nem állították vissza. B területek kormányzására, jövedelmeik behajtására a fegyver jogán az uralkodó tartott igényt. A bécsi udvar — zilált pénzügyeinek rendezése és a török háborúk költségeinek megtérítése céljából — e területek hasznosítását vette tervbe. A lakosságra a császári katonaság eltartásával súlyos terheket rakott.

6 Mindez ä politika mélyreható következményekkel járt Buda további sorsára, s nem utolsósorban a városi gazdálkodás fejlődésére nézve is. E politika következtében a város nem nyerte vissza a középkorban élvezett szabad királyi városi jogállását, közigazgatási és bíráskodási önkormányzatát. Az újonnan betelepült lakosságra, mely betelepedésekor ingyen házhelyek, telkek kiosztásával kapott ugyan kedvezményeket, a két ízben megadott adómentesség ellenére is súlyos adókat vetettek ki. A budai kamarai adminisztráció az adóterheken kívül azonban főleg a városi jövedelmek kisajátításával bénította meg a város fejlődését. Ellenértékül legfeljebb annyit nyújtott, hogy részben megakadályozta a császári katonaság -— közelebbről véve a budai várparancsnok — önkényeskedéseit, s a kamaraihoz képest általában súlyosabbnak mondható katonai kizsákmányolást.

6 A városi gazdálkodást megbénító politikát meglepően mutatja a bécsi kamarának 1686. november 5-én a budai kamarai inspektorátus (neve csak 1690-tőí kamarai adminisztráció) részére kibocsátott instrukciója. Ennek értelmében Budán a hadijognál fogva minden birtok és jövedelem a kincstár tulajdonába kerül, minden haszonvétel és szolgáltatás az uralkodót, illetve a kincstárt illet meg.

7 Más véleményt tükröz a város által 1687-ben, a pozsonyi országgyűlés után, az uralkodóhoz felterjesztett eredménytelen memorandum, amelyben Buda kifejti, hogy a város felépítéséhez, gazdaságának megszervezéséhez kiváltságokra, jövedelmekre van szüksége. Ezért többek között adómentesség biztosítását, 53