Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548
• . • • Svájcban, ahol a módszer helyességét Ammann meggyőzően bebizonyította, hanem minden olyan területen, ahol a történeti forrásanyag bősége a gazdasági tájegység többé-kevésbé pontos és összefüggő határvonalának megrajzolására lehetőséget ad. Végezetül pedig még külön ki kell emelnünk, hogy ez a módszer nemcsak a nagyvárosokra vonatkozólag hasznos, hanem még jelentősebb a kisvárosok és mezővárosok keletkezése szempontjából. A mai nagy távolságokhoz és ennélfogva nagyobb területi kiterjedéshez szokott kutató számára ez a módszer könnyebben fogja megmagyarázni a középkori mezővárosok keletkezésének és fennmaradásának szükségességét, a nagy- és középvárosok és mezővárosok közötti összefüggéseket, mint bármelyik másik, eddig ismertetett kutatási szemlélet. * A gazdaságtörténeti jelenségekkel szemben főképpen a jogtörténet jelenségeit kutatja Planitz egyik tanítványa, Herbert Fischer bécsi docens a települések áthelyezéséről írott tanulmányában, amely ugyan elsősorban az osztrák tartományok XII— XV. századi fejlődését veszi vizsgálat alá, egyes esetekben azonban mind területi, mind időbeli vonatkozásban túllépi a saját maga által megszabott határvonalakat, magyar, cseh, német birodalmi és dalmát anyagot is felhasználva. A munka célja a települések áthelyezésének (translatio civitatis) vizsgálata. Az első fejezetben az eddigi irodalom áttekintése után Fischer meghatározza a településáthelyezés fogalmát. Eszerint olyan zárt folyamatot kell értenünk alatta, amely az egész települést mint egységet mind külsőleg, mind jogilag érinti. Nem elég tehát a település tényleges áthelyezése (házak stb. lebontása és más helyen történő felállítása), mint ahogyan nem elegendő valamilyen privilégium puszta átruházása sem, hanem csak a két esemény zárt egysége minősül településáthelyezésnek. Ilyen meghatározás mellett a település áthelyezése a korai várostörténet egyik fejezete, mert a fokozatosan, szervesen kialakuló város és az újonnan alapított város közötti átmenettel azonos. Ennek megfelelően első előfordulásai is a Karoling-korba nyúlnak vissza, amikor a római eredetű városokat helyezik át az új haditechnikának megfelelő pontokra, fénykorát pedig a XII— XIII. században éri el, amikor a városhálózat kialakulása több áthelyezést tesz szükségessé. A második fejezetben azután a szerző részletesen végigkíséri a látszólagos és tulajdonképpeni translatio jelenségeit történeti szempontból. Ennek során Fischer a legapróbb részletekre kiterjedő gondosságról tesz tanúságot. A helyhez kötött privilégiumok áthelyezése során pl. külön vizsgálja meg a vásár- és az árumegállító jog, a pénzverési, utakkal, hidakkal kapcsolatos jogok, a plébániajog és a városépítési jog eseteit. A harmadik fejezet a translatio jogi kérdéseit világítja meg. A könyv nemcsak beosztásánál, hanem módszerénél fogva is elsőrangú kézikönyv szerepét vállalta. A várostörténettel és különösen a városok településtörténetével kapcsolatban szinte valamennyi kérdésre vonatkozólag bőséges felvilágosítást kapunk, s az 1952-ig megjelent részletes irodai536
