Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

csaknem egyharmadát töltik ki). Ezzel a kitűnő apparátussal és művészi tökéletességű illusztrációkkal sajnos nincsenek egészen összhangban azok a városalaprajzok, amelyek egy-egy város topográfiai fejlődésének legfontosabb állomásait hivatottak bemutatni, de amelyek hivatásukat rajztechnikájuk miatt sem képesek mindig egészen betölteni. Visszatérve az első rész lényegére, meg kell állapítanunk, hogy a középkori német város kialakulása Planitz szerint egyetlen vörös fonalat követett : a távolsági kereskedők sorsát. A római kontinuitás hiányában a Karoling korszakban a távolsági kereskedők wikjei jelentették a várossá alakulás dinamikus tényezőjét. A kezdeti dualizmus másik tag la, az igazgatási központot alkotó civitas teljesen passzív szerepet játszott, mert a wik lakosai közt élt leginkább a coniuratio (Schwurgemeinschaft), germán intézménye, mert a wikekben alakult ki először a községi jog, mert a tulajdonképpeni várost megalkotó egybeolvadás után is a wikek lakói azok, akik megszerzik a városlakók (most már polgárok) felett a vezetést, kiharcolják a város földesurával szemben, vagy kieszközlik a földesúrtól a coniuratio érvényesülését, s ezzel megteremtik az európai középkor egyik legjelentősebb intézményét, a várost. Ezzel az érveléssel bezárult a fejlődés köre. Ha mindeddig köztudomású volt, hogy egyrészt a középkori város települési és társadalmi dualizmus gyermeke, másrészt köztudomású volt, hogy a középkori várost létrehozó elem — legalább is a korai nagy nyugati városokban — a kereskedő volt, akkor most már az is világos, hogy milyen módon lett a kereskedő-elem a városok társadalmi és jogi alapjának megteremtője, hogyan lett a szövetkezetek jogi intézményéből a korai városok coniuratio-ján keresztül község- és városjog, a vándorkereskedők szövetségéből városi polgárság. Az érvelés befejező lépésének kidolgozása Planitz művének legnagyobb érdeme. A munka legnagyobb hiányossága a vizsgálat eleve korlátozott szempontja (topográfia és jogtörténet) mellett elsősorban a kontinuitás teljes elvetése, másodsorban pedig a wikek szerepének túlzott hangsúlyozása. Planitz bírálói éppen ezekre a pontokra mutattak rá, s Ennen külön is hangsúlyozta, hogy a kontinuitás vizsgálata csak úgy végezhető el, hogy a települési és jogi elemek vizsgálata mellett az egyházi intéz^ menyek szerepét is figyelembe veszik. A keresztény kultikus hagyományok kontinuitása, az egyházi szervezet városalakító szerepe semmiképpen sem hanyagolható el. A Planitz által a városfejlődésre általában jellemző tézisek helyességének elismerése mellett Ennen azt is szemére vetette Planitznak, hogy az elmélet teljessége, zártsága kedvéért sok olyan részletet hagyott el, amely nem illett bele elméletébe. Ha el is kell ismernünk, hogy a kontinuitás kérdésében Planitz túlságosan merev álláspontra helyezkedett, s ha ugyanakkor arra is rá kell mutatni, hogy mégsem a wik az egyetlen döntő tényező, hogy a fejlődés távolról sem volt olyan szuggesztíven töretlen, mint ahogyan azt Planitz bemutatta, -— még e hibák mellett is teljes elismerés illeti meg Planitz teljesítményét, művének eredményét, amellyel a városi fejlődésnek ezt a legfontosabb szakaszát megvilágította. Módszere ellen merülhettek fel kifogások, 527