Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

eredményeit korlátozhatjuk a korai városok egy bizonyos csoportjára, hangoztathatjuk, hogy más elemek is közrejátszottak a várossá alakulás folyamatában, de a további kutatás kiindulópontja most már a várossá alakulás dualizmusán belül a kereskedőtelepek jogi és társadalmi fejlődése és a dualizmus két tagjának egymáshoz való viszonya lesz. A középkori német városfejlődés kezdetének vizsgálatával foglalkozik Edith Ennen is 1953-ban „Az európai város korai története" címmel megjelent könyvében.

6 Mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a cím maga egy kicsit félrevezető, mert a mű ugyanúgy az Alpokon inneni európai város történeti fejlődését tárgyalja, mint Planitz munkája. A szerző ugyancsak évek óta foglalkozik várostörténettel ; kritikai állásfoglalásai és a nyugatnémet városok történetével kapcsolatos dolgozatai 1941 óta folyamatosan jelentek meg,

7 most kiadott könyvének kezdete is 1943-ra nyúlik vissza. A munka kiindulópontja nem kifejezetten a történettudományból ered, hanem a városok mai helyzetéből. A szerző történeti kutatásainak eredményével, az európai városok, az „elvárosiasodás" égető kérdésének megoldásához kíván hozzájárulni. Ilyen szempontból teljesen érthető, hogy az első részt a középkori városi kultúra előfeltételeinek szentelte, a második részben foglalkozik a középkori városok kezdetének kérdésével. Az első rész rövid, de igen szellemes összefoglalást ad az ókori városkultúra legjellemzőbb vonásairól, elterjedéséről, s a második fejezetben ismerteti a germánok települését, társadalmi struktúráját, a germán „oppidum"-okat s végül részletesebben a germán kereskedőtelepeket. Ha az ókori keleti városokról Ennen azt állapította meg, hogy a városok általában zsúfoltak voltak, s a földközi-tengeri népeknél ez a zsúfoltság kifejezetten szokásossá vált ; hogy a keleti városok (de még a rómaiak is) az uralkodó osztályok székhelyei voltak, s hogy a jogrendszer és a vallási kultusz központja is a város volt — akkor a középkor elején a germánok szétszórt, egymástól távolfekvő települési rendszerét, a germán vezető réteg tagjainak a városoktól való irtózását és a germán jogot tekintve joggal állapította meg azt is, hogy ,,a germán világ egész belső struktúrájában távol állott a városoktól".

8 A germán ,,

oppidum" is csak a nagyméretű mentsvárak egyik formája, de nem kiindulópontja a későbbi városoknak. Nem lett a városalakulás magva a korai germán kereskedőtelep sem. Ennen itt elsősorban a korai forrásokban fennmaradt germán vándorkereskedő alakját elemzi és megállapítja, hogy a frízek és vikingek alapította kereskedőtelepek (amelyeket Ennen emporiumnak nevez) csupán pihenőhelyül, áru tárolása és elhelyezése céljából épültek ; nem tekinthetők egy-egy terület gazdasági kikristályosodási pontjának, közvetlen környékükkel szemben legtöbbnyire teljesen passzívak, idegen testek maradtak. Maguk a kereskedők germán szokás szerint továbbra is vidéki házukban laktak, állandó lakásul a wik nem szolgált. A wik korai kezdetleges erődítményében (cölöpsor, sövény) is inkább a vásár békéjének határvonalát kell látni. Összefoglalva tehát a germánoknál a városok fejlődésének semmiféle előfeltétele nem volt megtalálható, még azokban a korai kereskedőtelepekben 528