Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

Ha a későbbi várost alkotó másik centrumot, a várat bővítették, sokszor a wiket is bekapcsolták, az új városfalakkal ezt a telepet is körülvették. A wiken belül továbbra is a ius mercatorum, kereskedő-gildek joga volt érvényben, sőt a X—

XI. századi wikre mint kereskedőközségre, a gilde jellemző. Ez a szervezet a wik valamennyi szabad férfilakosát magában foglalta, akik marcatores-ként távolsági kereskedelmet folytattak. A kereskedőtelepek életének részletes ismertetése után kerül sor a német város tulajdonképpeni kialakulásának ismertetésére, amely Planitz szerint a hűbéri állam kialakulásával egy időben, 1156—1197 közt játszódott le. A város külső átalakulása szembetűnő. A lakosság száma iparosokkal és a városba beköltözőkkel nagymértékben megnövekszik, s a város életének a települési alaprajz szerint is a piactér lesz a központja. A régi civitas, amely most már leginkább püspöki székhely, és a kereskedőtelepek, amelyeknek tagjai szervezettségüknél fogva az iparosok és a bevándoroltak felett is vezetést gyakorolnak, ez a két elem együttesen alkotja az egységes várost. Megindul a harc a kereskedők és a városok földesurai között, amely a XII. sz. első éveiben a nagy nyugati városokban a polgárság községgé fejlődésében nyilvánul meg. A polgárság coniuratio-t alkot, amely a földesúrral szemben a várost önálló, cselekvőképes jogi személlyé teszi, s ez a jogi személy a városi hatóság, a bíráskodás megszervezésében, továbbá külsőleg a polgárok védelme alatt álló városfalban és a városi pecsétben jut kifejezésre. A városi vezető réteg, a meliores, a kereskedők tagjaiból alakult ki, s a későbbi patríciusok uralmának alapját veti meg. Az így kialakult város mintájára a XII—

XIII. században olyan új telepeket hívnak életre, amelyek már nem pusztán kereskedőtelepek, hanem városok lesznek. A német királyok mellett főpapok, hercegek (pl. a Zähringiek Freiburgot 1120 körül, vagy Oroszlán Henrik Iyübecket) alapítanak városokat, s az alapítás indítóokai között a távolsági kereskedelem, a helyi piac, vagy a „Territorialpolitik" követelése egyaránt szerepel. Mindezek a városok azonban már a kialakult nyugati városok mintáját követik, s az ott végbement hosszú folyamatból csupán annak végeredményét veszik át. A könyv második részében Planitz ezt a végeredményt, a XIII. sz. német városát veszi vizsgálat alá eredeti két szempontjának megfelelően, a topográfia és a jog fejlődésének szempontjából. A város települési elemeit, a várat, későbbi alapítású városoknál a falut, s a piacot, majd a városok kiterjedését, a városok területi növekedését és végül a városok erődítményeit ismerteti az egyik szakaszban. A másikban a városok szociális rétegződését (polgárok, patríciusok, városlakók, zsidók), az egyes rétegek helyzetét, továbbá a polgárság szövetkezéseit (Genossenschaften) írja le részletesen. A kötet utolsó fejezetét a városjogok rövid összefoglalása alkotja. Ebben a második részben a szerző már-már lexikális felsorolásokat és rövid összefoglalásokat nyújt. A második rész egyébként még jobban előtérbe állítja a szerző kitűnő apparátusát (jegyzetei a kötetnek 526